Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-22 / 19. szám

(Lenkey Zoltán rézkarca) Barátaink tárlatán Triptichon A triptichon számomra nem pusztán hármas tagolódású művet jelent, hanem sajátos osztató oltárképet, melynek a középső részéhez iobbról-bal- ról egy-egy szárny kapcsoló­dik. Az „oltárkép" hasonlat azonban, úgy hiszem, nem­csak formai szempontból se­gíti a téma megközelítését. Egy olyan osztály három nemzedékéről van itt szó, melyet negyedszázaddal ez­előtt nálunk is oltárképpé emelt a történelem. A régen várt nagy társadalmi igaz­ságszolgáltatás ezzel el is vé­geztetett. Csakhogy a dolog koránt­sem ilyen egyszerű. Mert a történelem rohanó sodrában sok-sok ember keresi a maga megérdemelt szigetét, száraz­földjét, s bizony nem egy akad fenn, nem látott, nem várt zátonyon. „A film soka­kat vitára késztet majd" — írja Gáli István novellájának dramaturgja. A vitát valóban vállalnunk kell. Nem a szer­zővel, önmagunkkal. Meghát­rálni gyávaság lenne. Az ef­fajta lelkiismeret-ébresztő művekre persze mindenki másként reagál, aszerint, hogy milyen mély sebeket kapott vagy adott, s mennyire fogé­kony a morális dolgok iránt. Tulajdonképpen megnyu­godhatnánk abban, hogy a három nemzedék mindenik tagjának igaza van. De hát van-e több igazság? A kér­désre sematikus válasz tola­kodik elő. Magosék tragédiája éppen az. hogy valahol mindegyi­kük egy-egy előregyártott szólamot ismételget. öreg: végre eljött az én időm, évtizedes szenvedése­met megbosszulhatom. Az anarchista tett az öreg egész további sorsát megpecsételi. Ifjabb Magos: a rend. a fe­gyelem ... az intenciók ... A frázisok elkopnak és nincse­nek dogmák. Félre kell áll­nia. A fiú a világot formáló évtizedekből csak nagyapja meg az apja sorsát, példáját veszi észre. Ügy' hiszi, jobb, ha félreáll. A film nézése közben két dolog jut eszünkbe: ezek az emberek ismerőseink, bará­taink. rokonaink. Milyen sok­szor láttuk, hallottuk őket. A másik: értjük, szeretjük mi igazán őket? Elég humánu­sak és elés erélyesek voltunk és vagyunk? GY­Egy kemény táj finom körvonalai Ezt a tájat nem lakták hízott, édeskés polgárok, akik megfestették saját jólétük paradicsomát. A bányák és kohók világában nincs párnás, puha, ecsetre termett kéz... Ám itt is születnek álmok, s már nem idegen a munka öröme, me­lyet jólesik linóba, fába, rézbe metszeni. Mgr. Antoni Wojda, Ka­towice város tanácsának el­nöke nyitotta meg tegnap délben a nagy sziléziai vá­ros grafikusainak kiállítását, amelyet méltán nevezhetünk a most kezdődött katowicei napok legjelentősebb esemé­nyének. A lengyel képzőművészek avatják azzá. akik az egész Miskolci Galériát megtöltő változatos képanyagukat mu­tatják be városunk lakóinak. Az Európa-szerte ismert modern lengyel képzőművé­szeti — elsősorban grafikai — törekvések testvérváro­sunk alkotóira is jellemzőek. Ügy érezzük, hogy az elmúlt két. és fél évtized alatt ennek a tájnak olyan nemzedéke nőtt fel, amely rangos helyet foglal el az egyetemes len­gyel és európai piktúrában. Különösen figyelemre mél­tó, hogy a merész formai megoldások sohasem az ön­célú bravúr, hanem mindig a tartalom pontos megfogal­mazásának az eszközei. A huszonöt művész (mi­lyen kedves szimbólum ez a szám) megannyi külön világ. A hagyományosabb forma­nyelvet „beszélők” (Zygmund Acedanski, Pawel Steller) kö­zött megtalálhatók a stilizá- ció olyan kitűnő mesterei is, mint Janina Biala, Marian Maiina, Roman Starak, vagy az ipáid formák sajátos ter­vezője, Ryszard Osadczy. A kiállításon fontos helyet foglalnak el a lengyél tájat bemutató kompozíciók. En­nek különösen örülünk, mert ezek az alkotások közelebb vezetnek bennünket azoknak a tengereknek, hegyeknek a világához, amelyek a magyar történelemtől is elválasztha­tatlanok. Hogy mit jelent ba­rátainknak a lengyel hon. azt a beszéd szavainál is ékeseb­ben mondják el ezek a ké­pek, amelyek nem a fotográ­fia precizitásával, hanem mű­vészi ihlettel varázsolnak elénk nem egy várat vagy hegyet, hanem a várat, a he­gyet, tehát a szülőföldet. És hogyne találna nálunk visszhangra a sokszor idézett háború, , amelyei ezen $ ki­állításon csak egy-egy jelkép dokumentál: de tudjuk: egy nép felmérhetetlen szenve­désére kell emlékeznünk, amit soha nem szabad Euró­pának elfelejtenie. A grafikai műfajok már anyagukat tekintve sem le­hetnek nagyon színesek. Né­hány kép azonban éppen a színességével, dinamizmusá­val rendkívül alkalmas arra, hogy felgyújtsa a néző fan­táziáját. Danuta Osadczy Karneválja, Jan Nowak Ze­nésze ezek közé tartozik. A kiállításon — vérmér­séklete, ízlése szerint — ter­mészetesen mindenkinek más -más tetszik majd. Egyazon­ban bizonyos: szakembernek és műkedvelőnek egyaránt hasznára válik a tárlat meg­tekintése. (gyarmati) ÜNNEPLÉSEK - RUTIN NÉLKÜL Nemes hagyomány nálunk, hogy a nagy történelmi dátu­moknak országos figyelem jár. Ünnepeink szerények, mérték­tartóak, ennélfogva bensőségesek. A pirosbetűs sorsfordulók történelmi jelentősége százezrek és milliók megváltozott élet- körülményeiben munkál, ezért a fáklya-lobogásnak lénye is van, nem csak füstje, mint a negyedszázaddal ezelőtti ünnep­ségeknek. E tartalmi jegyek fedezhetők fel mindenütt, ahol szocia­lista ünnepeinket szervezik, dúsítják és megvalósítják. Nép­művelőink ebben a munkában — tisztük szerint — mindig élen járnak. Miskolc emlékezetes ünnepség-sorozattal örö­kítette meg az októberi forradalom 50. évfordulóját, másfél esztendővel később az első magyar proletárforradalom félév- százados jubileumát ünnepeltük. Mennyi szép gondolat, meny­nyi jó ötlet született az évfordulók jegyében! Megújult fegy­verzettel indult útjára az öntevékeny művészeti mozgalom számtalan ága. Ösztönző pályázatok révén lendületet kapott a szociográfia és szociológia. Az évfordulók köszöntésére fil­mek, regények, drámák, novellák, versek születtek. A közön­ség nagy tábora kimozdult lakásából, mert újszerű előadá­sokra invitáltak a meghívók. Az ünneplések természetéből adódott, hogy néha mértéket tévesztettünk, rutinmunkát végeztünk, ismételtük önmagun­kat. E sorok írója egybevetette néhány művelődési intézmény 1967-es és 69-es ünnepségsorozatainak a programját, s a feltű­nő azonosság meglepte. Bevált fogások ismétlődtek meg, jó ötletek kerültek a sablon csapdájába. Aki figyelmes országos kezdeményezéseink, ünnepléseink színes változataira, az jól tudja, hogy minden jubileum az előzőhöz viszonyítva, új ötleteket kíván. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem lehet mindig olyan fajsúlyú javaslattal elő­állni, mint a páncélvonaté volt. Ehhez hasonló ötletek azonban bizonyára akadnak majd, amidőn felszabadulásunk 25. évfordulóját ünnepeljük. Talán még idejében szólunk: a negyedszázados jubileum szellemi leleményességünk maximumát kívánja meg. Mindenek előtt a rutin kiiktatására hívnánk fel a figyelmet, s arra is, hogy a túlbuzgóság, az agyonszervezés, a jelentéktelen események láncolata ne fárassza el a szépre, az újra vágyó közönséget. Csak méltó és hangsúlyos eseményeket kapcsoljunk az évfor­dulóhoz, s mindenben a minőségre törekedjünk. Városunk népművelői a mögöttünk hagyott nagy évfor­dulók ünnepség- és programsorozatának szervezésében álta­lában jól vizsgáztak. Bízhatunk tehát abban, hogy a mi mai valóságunkhoz közvetlenül kapcsolódó negyedszázad ju­bileuma, ezt megelőzően pedig Miskolc felszabadulásának hangsúlyos dátuma nem lesz szegény fáklya fényben. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Rákóczi földjén Etelt >italt nem adnak a hegyek Elérkeztünk az őszi kirán­dulási szezonhoz. A hazánk északkeleti részén meghúzó­dó hegység felveszi a ver­senyt a Duna-kanyarral. Elég néhány nevet említeni, már­is útra kívánkozik a turista. Például: Telkibánya, Holló­háza, Pálháza, Nagybozsva, Háromhuta, Kőkapu, Erdőbé- nye. Folytathatjuk a felsoro­lást Pálházától északra a Nagymilic (896 m) és a Re­metehegy teljesen kárpáti jellegű erdővel borított me­redek lejtőjének előterével, ahol a Füzesi-várhegy ande­zit-bércén a történelmi neve­T auber-színház, Lehár-szezonnal Angliában Vita a nemrég megtalált Haydn-kéziratról Most, arrtikor a Miskolei Nemzeti Színház Lehár vi­lágsikerű operettjének, a Mo­soly országának felújítására készül, kaptuk az érdekes hírt, hogy Európa valaha legnagyobb Lehár-énekesé- nek, a felejthetetlen Szu Csöng herceg alakítójának, Richaid Taubernek özvegye Tauber-színházat készül ala­pítani vidéki házának park­jában. Az özvegy, aki valaha maga is színésznő volt, férje halála után visszavonult a színpadtól és kitűnő üzlet- asszonnyá vált. A tervezett 500 személyes színházban el­sősorban férjének leghíresebb alakításait elevenítené föl. Az új színház Lehár-szezonnal kezdené működését. Ugyancsak figyelemre mél­tó hír érkezett Bécsből. Nem­régiben a bukaresti Állami Központi Könyvtárban a nagy osztrák zeneszerzőnek, Haydn-nak, egy eddig isme­retlen kéziratát találták meg. A kézirat élénk polémiát vál­tott ki a szakemberek között, különösen a kölni Haydn- intézet tagjai vitatkoztak ro­mán zenészkollégáikkal. A kézirat valódiságát senki sem vitatja, különleges értékét is elismerik, hiszen rajta van az évszám: 1766. A román állásponttal szemben azon­ban — amely szerint az újon­nan megtalált kézirat a híres Máriacelli-mise egy része len­ne — a kölniek azt állítják, hogy az a Cecilia-misének egy része. M. L zetességű várromokat láthat­juk. „Rákóczi földjének” is ne­vezik e tájat. Amikor a „nagymajtényi síkon letörött a zászló”, ezek a várfalak és hegyek búcsúztatták a bujdo­só kurucokat, ahogy vonul­tak utolsó mentsváruk, Len­gyelország felé. A Rákóczi- várak a kuruc forradalmak idején erődítmények voltak. A Zempléni-hegyekben To­kaj, Patak, Füzér és Regéc várai lengették legmagasabb­ra a szabadság zászlaját. Ezenkívül földrajzilag is ér­dekes a táj. A többfelé elő­forduló gyógyvíz (Kéked, Végardó), a telkibányai és holióházi híres porcelán-ter­mékek, népművészeti tár­gyak, mind vonzzák az ide­gent. Tokaj-Hegyalja világ­hírű bortermő vidékén a négy „T" betűs helyet mindenütt ismerik: Tárcái, Tokaj, Tolcs- va, Tállya. Nem kétséges, hogy a tu­rista itt gyönyörködhet ha­zánk legszebb vulkánikus vi­dékében, csodálhatja a törté­nelmet őrző, pompás panorá­mát nyújtó várromokat, s gyógyvizeket, s ózondús leve­gőt élvezhet. Tanulmányoz­hatja a Bodrog-parti Athén, Sárospatak híres könyvtárát, — ételt és italt azonban a Zempléni-hegység túlnyomó részén nehezen kaphat. Nö­velni kellene a vendéglátó üzemek és szállodák számát. Ezt nem pótolja a figyelmes fizetővendég-szolgálat, amely több helyen dicséretet érde­mel. Időszerűvé teszi a Zemplé­ni-hegyvidéken e probléma felvetését a fokozottabb ér­deklődésen kívül az is, hogy az idegenforgalom fontos kul­turális és gazdasági érdek, amelyhez e vidék nagyobb beruházás révén gazdagon ka­matozva tudna hozzájárulni. Dr. Vargha László KIGYULLADT A MOZI Huszonketten vesztették éle­tüket az iráni Shahsawarban, ahol kigyulladt egy zsúfolá­sig megtelt mozi. Sokan a füsttől fulladtak meg, máso­kat a keskeny vészkijárato­kon pánikszerűen kirohanó közönség taposott össze. 22 férfi, 4 asszony és 18 gyer­mek életét vesztette. FELROBBANT A GÁZPALACK Egy butángázpalack felrob­bant Kairó belvárosában. He­ves tűz tört ki. 150 tűzoltó másfél óráig küzdött vele, míg sikerült eloltani. Közben öt üzlet leégett, számos más üzlet és több lakóház káro­kat szenvedett. 20 személy égési sérüléseket szenvedett, egy közülük meghalt. FOSZTOGATÁS, GYÚJTOGATÁS Ahmedabadban a hindu és muzulmán közösség között újabb összecsapásokra került sor, amit fosztogatások és gyújtogatások követtek. A za­vargásokban eddig öten hal­tak meg. EDZETT VEREKEDŐK Azoknak a választási gyű­léseknek a biztosítására, ame­lyeken Kiesinger is fellép, edzett verekedőkből külön testőrséget állítottak fel. Leg­utóbb egy stuttgarti gyűlésen már „észlelték" egyesek a ve­rekedők bevetétset. Egy pár monoklit kiosztottak. ŰRHAJÓSOK VILÁG KÖRŰÉI ÚTON Világ körüli útra indulnak' szeptember 29-en az A.joilo —11 űrhajósai. Hatnapos út­juk során először T,.,cin-Ame- rikába, majd Eu> ópába, Ázsi­ába, Afrikába és Ausztráliá­ba látogatnak. LEVERTEK A LÁZADÁST Illetékes katonai körök kö­zölték, hogy befejeződött az észak-csádi lázadók ellen in­dított fracia-csádi közös ka­tonai akció. 71 lázadót, köz­tük a lázadás két vezetőjét harcképtelenné tették. ERKÖLCSI FÖLÉNY Londonban egy több eme­letes modern épületet, amely még teljesen üres volt, több száz hippi elfoglalta. Majd másnap 200 hippi széklábak­kal a kézben hadat üzent a bentlevőknek. A riválisok abból merítet­ték erkölcsi fölényüket a tá­madáshoz az épületben le­vőkkel szemben, hogy ők ál­lítólag dolgoznak a megélhe­tésükért. A csata a bentiek győzelmével végződött. Egy lány megsérült. VIPERÁK A kígyóméreg hasznos gyógyszer-alapanyag. öt grammot 400 csúszómászótól vesznek el. Kirgiz zoológu­sok viperafarmot létesítettek. A fogságban a kígyók öt hó­napig nem ettek. Az élő gyíkeleség azonban ízlett ne­kik. Abbahagyták az önkén­tes koplalást. NÁCI DISZNÓ „Náci disznó, kifelé” kiál­tással igyekezett egv tüntető eltávolítani Von Thaddent, az NDP elnökét az NSZK- beli Essen városában tartott választási gyűlésről. A tünte­tőt megverték. Itt 2700 náci­ellenes tüntető csapott össze ezer rendőrrel. T

Next

/
Thumbnails
Contents