Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-20 / 18. szám

Kaparóyas és URH Hyppolü egri püspök tiszt­tartója 1508. szeptember 16- án kemény öt forintét fizetett ki annak a két olasz kémény­seprőnek, aki Botiáról érkez­vén szekérrel, a várpalota ké­ményeit kitisztította. Ez az első adat, mely a magyaror­szági kéményseprőkről meg­emlékezik. És 461 évvel később, Mis­kolcon. Ruhájuk szuroktól fé­nyes, mint a régmúlt elődö- * ké, és talán a kaparóvas, k^,"e is hasonlít azokhoz a szerszámokhoz, melyekkel az olasz mesterek ügyködtek az egri várpalota kürtőiben. De szekér helyett mikrobusz vár rájuk és magától értetődő természetességgel akasztják az oldaltáska mellé az URH adó-vevő készüléket. — Évszázadokig alig fejlő­dött a mi szakmánk. Talán csak annyit, hogy néhány év­tizede nem szekérrel vagy gyalogszerrel, hanem kerék­párral közlekedik a kémény­seprő. Az építkezési mód és a fűtéstechnika forradalmi vál­tozása azonban minket is gyorsabb haladásra sarkallt. Például a kéményt tisztító két ember, a sokemeletes épület padlásán, illetve földszintjén állva, csak URH-készülékkel tud jó kapcsolatot tartani. Vá­rosunk terjeszkedése, a távol­ságok növekedése pedig lehe­tetlenné teszi, hogy gyalog­szerrel vagy kerékpárral min­denhová eljusson a kémény­seprő. Egyelőre három mikro- buszunk van, de egy év múl­va már 12 lesz — mondja Majoros Barna, a Borsod me­gyei Kéményseprő Vállalat igazgatója. Meglepő, de az olaj- és a gázfűtés térhódításával — mennyiséget tekintve — alig csökkent a kéményseprők dolga. A gázkészülékeket az üzembehelyezés előtt ők is megvizsgálják. S ha nem is szükséges annyit kotorni a kéményt, mint hagyományos fűtés esetén, havonta leg­alább egyszer ellenőrzésre szorul. Az új feladatok ter­mészetesen differenciáltabb szaktudást igényelnek. A törzsgárdát alkotó 50—55 éves régi mestereknek nem volt könnyű elsajátítani az olaj- és gáztüzeléssel együtt- járó teendőket. A különböző szaktanfolyamok szinte vég nélkül folynak a vállalatnál. A legtöbb munkát termé­szetesen mindmáig a hagyo­mányos kémények adják. A megyében 334 ezer, Miskol­con 98 ezer füstöl belőlük. Na és a 90—100 méter mavas gyárkémények. Molnár Mi­hály nemrégiben a villám­hárítóhoz kötözve csákányoz­ta le a szurkot az egyik kazincbarcikai füstokádó pe­reméről. Indokolt tehát, hogy a kötelező orvosi vizsgálaton azt is megnézik, nincs-e tér­iszonya a fiatalnak. Közeledik az október 15- től április derekáig tartó csúcsidőszak. És közeledik Szilveszter, amikor különö­sen népszerű emberek Mis­kolcon a kéményseprők. Nem fukarkodnak a jókívánsággal az idén sem, de — mint ne­vetve mondják — ők is meg­fogják a szerencsemalac far­kát, hátha használ a babona, és végre megfelelő telephe­lyet, öltözőt, zuhanyozót hoz nekik az újesztendő. BÉKÉS DEZSŐ + URH-val a tetőn. Élve a kártalanítási rende­let adta lehetőségekkel, az első fél évben 62 esetben for­dultak a vállalathoz kártala­nítási igénnyel a Diósgyőri Gépgyár dolgozói. A kártala­nítási bizottság 12 esetben nem tartotta indokoltnak az igényt, 20 esetben kármeg­osztást alkalmazott, 28 eset­ben pedig teljes mértékben megtérítette a dolgozók táp­(Ágotha felv.) lönbözetet. Összesen mintegy 33 ezer forintot fizettek ki a reklamálóknak. Volt dolga a rehabilitációs bizottságnak is. 164 csökkent munkaképességű vagy vala­milyen betegség miatt köny- nyebb munkát igénylő dolgo­zó ügyét vizsgálták meg, s ebből mindössze 4-et tartottak indokolatlannak. 160 kérelme­zőt időszakosan vágj' véglege­sen könnyebb munkahelyre irányítottak. ("T. i.) pénzé es fizetese közötti kü­Az4*n a szeptemberen 33 ezer forint kártérítés Egy-több helyett Azt tartja a szólásmondás: mindenik rakott szekérre fér még egy villával. Az ember is többet elbír, mint gondolja. Az ember azonban nem szerkezet, teherbíró képességének határa van. Sajnos, néha csak akkor veszi észre — ő is. mások is —, hogy elfogyott az ereje, amikor már összeroppant. Körülbelül így sommázható az a nagyon-nagyon emberséges vélemény, amely a városi pártbizottság tegnapi tanácskozásán féltőn-aggódón hangzott el. Nem általánosságról van szó- Egj'edi esetekről. Ilyen egyedi esetek viszont csaknem mindegyik munkahelyen találhatók. Nem kell keresgélni a túl sokra vállalkozó embereket — köz­ismertek éppen azáltal, hogy négj’-öt, esetleg több különféle tisztséget is viselnek. Buzgólkodnak becsülettel, áldozatkészen, panasz és zokszó nélkül — ameddig bírják. Aztán, idő múltá­val — legyen bármilyen erős fizikumú és idegrendszerű —, elkerülhetetlenül bekövetkezik az összeroppanás. Égj’ értékes ember — ha nem is a szó szoros értelmében — kidől a sor­ból ... De miért? Mert önmagával együtt túlhajszolja a becsületességet is. ízig-vérig a ma társadalmának embere. Hajtja a belső meg­győződés, á hit, serkenti a haladás-vágy. Világért se szólna, ha é>-zi. hogy fáradt kissé. Bár látszik rajta e fáradtság — má­sok se nagyon szólnak: barátom, kevesebbet valamivel. Mondjuk meg őszintén, sokan úgy vannak — úgy vagyunk — ezzel a dologgal: vállalta, hadd csinálja' Magunkban és mások előtt dicsérjük, erkölcsileg-anyagilag elismerjük. Csak éppen arra nem gondolunk: vajon meddig bírja? De arra se gondolunk: ha bírja is valaki erővel, ideggel — elegendő-e a nap huszonnégy órája, hogy a négy-öt tisztséget, valameny- nyit együtt, tökéletesen ellássa!? Aligha! Egyik vagy a másik — az első vagy a negyedik — mindenképpen csorbát szenved. Miért nem végzi e funkciók közül az egyiket, a neki meg­felelőt, egy másik ember? Talán szűkében vagyunk derék, becsületes, szorgalmas segítőtársaknak? Dehogyis! Csak körül kell nézni, felfedezni, megismerni és bízni az emberben. Nem az a jó káderpolitika, hogy „megpakoljuk”, hanem az, hogy megosztjuk. Több ész, több kéz — nagyobb erő. » Nagy szükségünk van nekünk manapság erre az erőre. De együttes erőre! Miért követjük hát azt a rossz módszert, hogy egyet terhelünk azzal, amit többen sokkal könnyebben bír­nának? CSAIA LÁSZLÓ Több figyelmet, gondoskodást érdemelnek a tejüzem munkásnői ff Mi, vasgyáriak 77 Tegnap délután a Diósgyőri Gépgyár dolgozói em- ékeztek. Nagyszabású ünnepség keretében idézték el 1944. szeptember 21. napját. Azon a napon a vasgyári férfiak összegyűltek, s együttesen követel- ék: Magyarország — Olasz- és Finnországhoz ha- onlóan — lépjen ki a háborúból. A béketüntetés a zercldéből indult ki. A gyár dolgozói tegnap tisz- elettel hajtották meg fejüket a negyedszázados em- ékek, az akkori bátrak előtt. Évekkel korábbra kell visz­szalapozni a gyár történelmé­ben, ha igazán*érteni akarjuk az akkori eseményeket. Buda­pesten, a Csillaghegyen, idős házaspár vallatja emlékeze­tét. Részvevői voltak a súlyos éveknek, évtizedeknek. Hajdú Rezső bácsi csak többes számban beszel. Így mondja: ..Mi, vasgyáriak." Aztán szűkebbre vonva a kort: „Mi szereldeiek, vagy megmunkálósok.'' — Az 1943—44-es politikai légkör tulajdonképpen már a 30-as években kezdett kiala­kulni az Üjgyárban. Akik együtt dolgoztunk, ismertük egymást. Műszakkezdéskor hoztuk-vittük a hírt. De csínyján kellett bánni a szó­val is. Hadiüzem volt akkor a gépgyár, s a legkisebb rend­bontásért évekkel fizetett, akit rajtakaptak. Moszkvát hallgattuk, a Kossuth-adót. Ősszel házasulandók figyelem! Bő választékban, leszállított árban kölcsönzünk ruhákat. Miskolc, Jelmezkölcsönző. ZsoTcai-kapu 12. Kultúrcsoportok figyelem! Szűrei! felvonulásokra és bálokra nagy választékban kölcsönzőnk. Elöiegyzésekeí elfogadunk’ Tájékozódtunk a világ való eseményeiről... És mind súlyosabb évek következtek. — Éreztük, ellenünk ké­szülnek. formalódnak kezünk alatt a fegyverek, ágyúk. Ha­tároztunk: lassítani kell az ütemet. Hűzni az időt. Szabo­tálni a hadiüzemekben csak finom módszerekkel” lehe­tett. „Hagyj rá. ha stopperral mérnek” — suttogtuk a gé­pek, munkapadok mellett. Ez azt jelentette: ne marasd pontos méretre az ágvúcsö- vet. Hagyj rá a reszeléknek, polírozóknak ... Lassan, de elérkezett 1944 szeptembere. Az első szovjet csapatok átlépték az ország­határt. Ifjabb Szaladnya Fe­renc édesapja irányításéval szeptember 21-én sorra járta a szereldei elvtársakat: — Mire várunk még? Kö­veteljük a háborúból való ki­lépést mi is ... Közösen döntöttek a szerel­deiek. Tiltakoztak valamenv- nvien. A gyár akkor már bombázott területén indult el a békemenet. A tüntetők a lerombolt épületek mellett, a kitelepítésre váró gépek, szerelvények között vonultak az irodaépület elé. Mindent vállalva, halálra szántan. a Vasas Szakszervezet és a Mó­kán áldozatkész tagjai. .. S a gyár vezetői akkor már kénytelenek voltak meghall­gatni őket. Közeledett a front. S a vasgyári férfiak egyre nyíltabban követelték a kilé­pést .... Ma már kevesen élnek kö­zülük. De sokan tudjuk, hogy ez a tüntetés bátor, hősies és nyílt hitvallás volt elveik, s a béke mellett. RADVÁNYI ÉVA 0 Üzletemberek a javából VÁSÁRLÁSAIK közben tapasztalták a Székesfehérvár tengerészei, hogy a qizani arabok kitűnő üzletemberek. Persze, a saját hasznukra, és nem szocialista értelemben. A „mindenből pénzt csi­nálni" elvük gyakorlati alkal­mazása abban is megnyilvá­nult, hogy jóllehet a hajó augusztus 16-án érkezett a kikötő nyílt vizére, s az ügy­nök öt-hat nap múlva ígérte a 800 tonna eternitésö kiraká­sát. ehhez csak 26-án fogtak hozzá. S 28-ig mindössze 110 tonnányi mennyiséget vittek ki a partra. Három nappal később, 31-én még mindig 540 tonna volt a rakomány súlya. Ezen a napon a többi közt ezt táviratozta Budapestre Süveges László: „Az ügynök közölte, hogy a kirakás öt-hat nappal előbb való befejezésé­hez 200 fontsterling extra szükséges.” Nyilvánvaló volt. hogy Ab- delrahim Mufareg „extra”, azaz külön is keresni akart a szállítmány átvételén. Csak­hogy a magyar kapitány is értett az üzlethez, hiszen an­nak idején a kétéves tenge­résztiszti iskolán arra is meg­tanították. Nem állt kötélnek Exportmunka- bizottság alakult A közelmúltban export- munka-bizottság alakult a Le­nin Kohászati Művekben. A mintegy 60 országgal keres­kedő vállalat új részlegének feladata: újabb lehetőségeket keresni az ötvözött termékek értékesítésére. — pedig a beosztottaival együtt már nagyon szeretett volna továbbhajózni erről a pokolian forró helyről. A KIRAKODÁST egyéb­ként megnehezítette, hogy a rakodómunkások apró csóna­kokon szállították a három kilométerre levő partra az eternitcsöveket. Már hajnali háromkor ott csikorogtak vízi alkalmatosságaik a hajó mel­lett. Délelőtt 9—10 óra táj­ban általában erős szél fújt a tengerről, s ekkor gyatra vitorlákat szereltek csónak­jaikra, így, a légáramlat se­gítségével bonyolították le, illetve fejezték be aznap a szállítást. Mert csak másnap jelentkeztek ismét. Különben is gyenge fiziku­múnk voltak. Az orruk kissé sasos, a bőrük kreol, arcvo­násaik finomak — s mind­egyikük rendkívül tisztelettu­dóan viselkedett. A kirakodás befejezése előtti napon egyi­küknek eltört a lába — s a hatóság nyomban vizsgálatot indított. Süveges Lászlót nem terhelte felelősség; a hajón megjelenő nyomozónak ke­rekperec megmondta, hogy a kikötőmunkások nem értenek a szakszerű rakodásnoz. ezért történt meg a baj. Űjabb vizsgálat, s ennek során értésére ad i áit kapitá­nyunknak, hogy amennyiben 2000 dollárt fizet, elsimítják A tejipari vállalat jói si­került sajtótájékoztatót ren­dezett székháziunkban, öröm volt látni az ínycsiklandó, gusztusos termékeket. A be­mutató után azonban — a sors szeszélye folytán — egy véletlen találkozás elmosta az örömteli élményeket. Az Edelény felé induló vo­nat fülkéjében egy fiatal lány és egy idősebb asszony ült. A leány arcán fájdalom, vörösre mart kezét, karját próbálta mozdítani. az ügyet. A Székesfehérvár parancsnoka tudta, hogy eb­ből a jelentős összegből a sze­rencsétlenül járt arab egy. centet sem látna, ezért nemet mondott az ajánlatra. Bíró­sági tárgyalást tűztek ki, ezt azonban mór nem várhatta meg, s a képviseletével meg­bízta a kereskedelmi ügynö­köt. (Hogy aztán volt-e tár­gyalás, vagy nem, erről azóta sem érkezett tájékoztatás a DETERT-hez.l IZGALOM IS VOLT tehát bőven a qizani napokon — a legnagyobb izgalmat azonban az okozta, hogy elegendő lesz-e az ivóvizük. Ijesztően kevés mennyiséggel rendel­keztek, ezért a kapitány meg­parancsolta. hogy csak né­hány percig lehet zuhanyozni. A kikötővárosban vásárolhat­tak volna ugyan vizet, húsz- literes bádogkannákban árul­ták, de félő volt, hogy fertő­zést kapnak tőle. Azt viszont nem kockáztat­hatták meg, hogy vízért elha­józzanak az etiópiai Massa- wa-ba, mert a 24 órás távol­létük miatt a szaúd-arab ügy­nök őket okolta volna a kira­kodás elhúzódásáért. Ez pe­dig naponta 100 font kötbér megfizetésére kötelezte volna a kapitányt. TARiÁN ISTVÁN (Következik: Hőguta a tengeren.) — Mi történt a kezévol? — kívánkozott ki a részvét az utasokból. — Kimarta a szóda — hangzott a válasz. Kialakult a vonaton gyak­ran utazók körében szokásos beszélgetés, amelyből kide­rült: a leányt Gajdos Mar­gitnak, az asszonyt Verebély Istvánnénak hívják, s mind­ketten a tejipari vállalat edelénjd üiíemegységének dol­gozói. Segédmunkások, s ép­pen a Miskolcon levő köz­pontból tartanak hazafele. Dolguk végezetien. — Bementünk, hogy be­széljünk Szekeres Béla üzem­vezetővel, mert ezt már nem lehet bírni — mondták elke­seredetten. — Nem törődnek velünk. Akármit kérünk, csak megígérik, aztán meg­feledkeznek róla. Dolgozni kell, azt mondják. Hát mi dolgozunk is. Naponta 14— 15 órát. Ketten 250—300 kan­na tejet emelünk meg na­ponta, ugyanennyit kell szó- dás vízzel kimosni, és nincs gumikesztyűnk. Se vasárna­punk, se ünnepnapunk — mindig dolgozunk ... Meg akartuk végre mondani,... kérni, hogy segítsenek, d? nem voltak bent... * Az edelenyiek panaszával telkerestük a Tejipari Válla­lat igazgatóját, Czingler Dá­vidot. majd közösen — Sze­keres Béla üzemvezetőt is meghíva — üzemlátogatásra indultunk a vonaton szerzett ismerősökhöz. Alig több mint fél órát töltöttünk az edelé- nyi üzemegységnél, de ennyi is elegendő volt, hogj’ meg- á’lapitsuk: a munkósnőknek az elmondottak nagy részé­ben igazuk van. A vállalat igazgatója — aki csupán né­hány hónapja tölti be ezt a funkciót — azonnal intézke­dett, Megfelelő védőeszközök beszerzésére adott utasítást,/ s a munka jobb szervezésére' is felhívta az üzemegység vezetőjének figj’elmét. Gajdos Margit és Verebély Istvánné gondja tehát remél­hetőleg megoldódik. A törté­net azonban mindenképpen a nyilvánosság elé kívánko­zott, tanulságképpen. Na» gyobb figyelmet érdemelnek a munkások! (réve| Veszélyes vizeken

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents