Svetits-intézet római katolikus leányiskola, Debrecen, 1929

hoz sorakoznak, majd csendben bevonulnak a hálótermekbe s az esti toilette elvégzése után a lámpákat eloltják s csend borul a hálószobákra. Szombat délután a ruhajavitás ideje. Vasárnap a katholikus növendékek az intézet kápolnájában hallgatnak szentmisét, más vallásúak pedig saját templomaikat keresik fel. Az ebédlőben a növendékek hetenként felváltva szolgálnak fel. Étkezés az in'jpekciós nővér felügyeletével történik, aki gondoskodik a rend fenntartásáról. 7. Nevelés. Ha a nevelésnek általában az legyen a célja, hogy egész embert ne veljen, még inkább legyen ez a cél a tanitónőképzőben. Egész embert csak a nevelés valamennyi tényezőinek harmonikus érvényesülésével nevelhetünk, tehát nevelésünk nehéz munkájában a maga helyén, a maga idejében helyet kapott a testi és erkölcsi nevelés az értelmi nevelés mellett. Nem rövidültek meg a testnevelésre kiszabott órák az értelmi nevelést szolgáló tárgyak javára s nem sajnáltuk az egyes tanórákat az erkölcsi nevelés érdekében feláldozni akár az évi lelkigyakorlatok megtartásáról, akár Pintér Imre színművésznek hazafias és művészi célokat szolgáló előadásáról volt szó. A nagy célokat az apró, sokszor igénytelennek látszó tényezők egész sora közelíti meg. A testnevelést szolgálták a tornaórák, részvétel a tornaversenyen, de éppen így a játék, mert növendékeink általában nagyon szeretnek játszani. Van külön osztály-labda, hogy mindig kéz-nél legyen, ha váratlanul akár csak 10 percnyi idő volna rá. Az elemi iskolások legprimitívebb játékait is eljátsszák, ha alkalom adódik és idő, előbbre helyezve a korábbi hazamenetel kecsegtető, amúgy is alig előforduló lehetőségénél a játékot. Télen a korcsolyának, nyáron az ugró-mérésnek nincs pihenője; erőszakkal kell este 5—6 órakor őket távozásra birni. Az értelmi nevelést sem korlátoztuk a tanítási órák idejére. Értesítőnk igazolja, hogy növendékeinket elvezettük mindenhová, ahol a közvetlen szemlélet, a tar.ulandókat előkészítette, vagy a már tanultakat rögzítette (tanulmányi séták, ifjúsági színielőadások). A testnevelés terén a növendék teljes erővel támogatja a nevelőt. Az értelmi nevelés szempontjából sem igen lehet panaszunk, növendékeink ambícióval dolgoznak s ha van nehézség, úgyszólván csakis az I—II. osztályban, ott is inkább a tehetség hiánya az dk. De egyre fokozódó nehézségeket okoz az erkölcsi nevelés mindig inkább konzervatívabb jellegű elveinek következetes érvényesítése (ruházkodás, strand stb.) A testi és értelmi nevelés szempontjából teljes a kontaktus család, társadalom és az intézet között, de ezen a téren több megértés, intenzivebb támogatás, több harmónia volna kívánatos. Mert kevés eredményre lehet kilátás a'kkor, ha a tanuló készséggel, bár áldozatok árán, meghajol és egy fejlődő jellem dicséretes akaraterejével a szünetekben is az intézet elvei szerint igyekszik életét berendezni, s akkor a szülő ezzel a kijelentéssel dönti el a dolog mikéntjét: „Itthon én pa-