Svetits-intézet római katolikus leányiskola, Debrecen, 1929

rancsoldk, nem a tistelendő nővér; ugy lesz, ahogy én akarom!" S azért kérjük ez uton is a kedves szülők és a szülőkön keresztül a társadalom megértését és erkölcsi támogatását nehéz nevelési munkánkhoz, hogy a szülőik, a társadalom, a haza és az egyház érdekében megsokszorozódjék annak eredménye! a) Önképzőkör. A mai világ nagyon sokat kíván egy tanitónőtől. Igy a képzősökre bizony súlyos feladat várt. I)e ezen munkakörön kívül volt egy másik is, s ez volt az önképzőkör. Munkaikörnek: mondhatjuk, mert itt is munkát fejtettünk ki. Minden 2. és 4. csütörtökön összegyültünk az önképzés céljából. Mindig nagyon szívesen jelentünk meg, hiszen itt olyan sokat tanultunk. A nehéz munka súlya alatt kimerült képzősök örömmel hallgatták végig változatos, kedves műsorainkat. Az önképzőkör nagyon sok gyakorlati kiképzést nyújtott nekünk. Főképpen a szabad előadásokban való készségre törekedtünk, mert hiszen ez nekünk, mint leendő tanítónőknek nagyon fontos. A tudományos tárgyú dolgozatok gyarapították ismereteinket s valóban nagyon sok hasznos dolgot sajátítottunk el ezeken az összejöveteleken. Az önképzőkör gyönyörködtetett is bennünket. C-yönyörü zongoradarabjai, szép költeményei fejlesztették esztétikai érzékünket, ami szintén igen fontos. Az önképzőkör ezeken kivül még szórakoztatott is bennünket. így mintegy felfrissültünk hatása alatt. Szóval önképzőköri gyűléseink nagyon hasznosak, szépek és kellemesek voltak. összesen 13 gyűlést tartottunk, melyeket átlag minden hónap 2. és 4. csütörtökén rendeztünk. Okt. 6-án és május 1-én diszgyülést tartottunk, március 15-én pedig nyilvános hazafias ünnepséget. A gyűlések folyamán sorra került szavalat: 96, jelenet 1, monológ 7. színdarab 5, beszéd 4, sajátszerzeményü vers 2, szabadelőadás 4, szólóének 1, karénak 7, liegedüszám 2, dolgozat 8, zongoraszám 16. b) Mária kongregáció. Mint a vándor pihenőt tartva visszatekint a megtett útra és annak szépségeire, ugy a kongregáció is örömmel és hálatelt szívvel emlékszik vissza az elmúlt iskolai év élményeire. Elindultunk 14-en szept. 8-án — Kisasszony napján —• Vezércsillagung és Fatrónánk oltalma alatt. Nem fogytunk meg az uton, ellenkezőleg, 21-en csatlakoztak hozzánk, megígérve, hogy nem riadnak vissza a fáradalmaktól, hanem bátor léptekkel haladnak a cél felé. Táplálékban sem volt hiány, közösen és egyenkint is kaptuk az „erősek kenyerét". Útravaló gyűjtésére 3 egész napot is kaptunk. Jóságos vezetőnk buzdító szavai időnkint uj bátorságot és lelkesedést öntöttek a lankadókba. Felüdítő pihenésről is gondoskodott, nem csoda, hogy jókedvűen tettük meg utunkat. De hagyjuk el a hasonlatokat! - 25 —,