Svetits-intézet római katolikus leányiskola, Debrecen, 1927

19 gyűjteményében és áttekintést nyertünk a különböző művelődéstörténeti korok alkotásairól. A várból szomorúan néztünk át a Duna északi oldalára, amely már cseh iga alatt szenved. De a feltámadásba vetett hitünket fejeztük ki azzal, hogy itt, Szent Isván születése helyén elénekeltük a Nemzeti Hiszekegyet üdvözletül és biztatásul rabságban szenvedő magyar testvéreinknek. Budapesten 3 napot töltöttünk. Minden napnak gazdag programmja volt. Nem írhatjuk le részletesen mind azt a sok tanulságos megfigyelést, amelyet itt szerezhettünk, csak néhány sióban említjük meg, mit láttunk: büszkeséggel és magyar öntudatunk emelkedésével néztünk fel és néztük meg a pompás királyi várat, benne Erzsébet királynéról reánk maradt emlékeket; a Koronázó-templomot, a Halász-bástyát. Tündéri palota nem lehet szebb, mint az Országháza, amely az egész Magyarország erejének, nagyságának méltó kifejezője. Meghallgattuk a képviselőház ülését. Megnéztük az igazságügyi palotát, a tőzsdét, a vall. és közokt. minisztériumot, a Kossuth-szobrot, a Gellért-fürdőt, a barlang-templomot, az állatkertet, Széchenyi-fürdőt, Angolparkot, a Mezőgazdasági múzeumot, Vajdahunyad várát, a Jóki-templomot. Élveztük a Nemzeti Színház előadását. Jártunk föld alatt és föld felett, vizén és szárazon, szigeten és parton és habár minden este teljesen kifáradva érkeztünk szállásunkra, másnap reggel ismét friss erővel és lelkesedéssel kezdték meg a növendékek a napi programmot, mert mindent szerettek volna látni, tudni és alig győzték feljegyezni a sok új benyomást. Itt említjük meg, hogy budapesti tartózkodásunk alatt fáradhatatlan és szolgálatkészségben felülmúlhatatlan vezetőnk volt Losonczy Emma tanárnő, akinek ezúton is mély köszönetünket küldjük. Szállásunk a Váci-úti polgári iskolában volt, ahol igen előzékenyen szolgálták ki a kirándulókat. Budapestről tovább vezetett útunk május 16-án a Balatonra. A várakozástól felcsigázott figyelemmel lesték a növendékek, mikor látják meg már a magyar tenger kék tükrét és örömmel köszöntötték a kenessei vasúti fordulónál. Este lett, mire megérkeztünk. Másnap, áldozócsütörtökön misét hallgattunk, utána mindjárt hajóra ültünk és szép, derűs napsütés mellett Tihanyba mentünk át. Itt a legerősebb hangúak kipróbálták a tihanyi visszhangot, majd felmentünk a híres apátsági templomba, ahol megilletődve nézegettük az I. Endre korából származó altemplomot és azt a lakosztályt, ahol mártírhalált halt IV. Károly királyunk és hűséges hitvestársa száműzetésük előtt utolsó napjaikat töltötték magyar földön. Boldog megelégedéssel vettük észre, hogy a IV. Károly király emléktábla alatt levő egyetlen koszorú a Szent Korona Szövettség debreceni osztályának koszorúja volt. Megnéztük a csak pár nappal azelőtt megnyitott biologiai kutató állomást és hivatását egyik tanársegéd előadásából ismertük meg. Közben geologiai megfigyeléseket végeztünk az egymásra torlódó rétegekből és a Balaton keletkezéseinek bizonyítékait figyeltük meg a balatoni kecskekör2*