Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1944

Dr. RÁCZ DENÖNÉ Dr. HARSANYI MARGIT oki. középiskolai magyar-német és testnevelés-szakos tanár f. év szeptember 20-án váratlanul elhunyt. 10 évi tanári munkásságát folytonos tanulni és tudni vágyásban, a kultúra és humánum mind teljesebb megismerésében, az élet küzdelmeinek bátor vállalásában eltöltött évek előzték meg. Mindezeket magával hozta tanári munkájába : hűséggel, gonddal, szeretettel, a lélek csendes belső izzásával dolgozott, nevelt és tanított. Súlyos betegséggel küzdve sem vesztette el hitét és reménységét, de most összeomlani látta és vélte férjének a harctéren történt eltűnésével otthonának boldogságát, a légiháború borzalmai miatt pedig a szellemi élet értelmét és értékét. Megrendült lélekkel búcsúzunk tőle Jób szavaival (19 : 25). ,,Merl én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll." Debrecenben, 1944 szeptember 30-án. (A gyászjelentést az intézet nem küldhette szét, ezen az úton teszi közzé.) TÓTH ETELKA t 1944 december 14. Egyelőre a közeli munkatársak szűkebb körét s az ittmaradt tanítványok megkisebbedett csapatát döbbenti meg, hogy Tóth Etelka, a debreceni ref. leánygimnáziumnak több mint három évtizeden át működő tanára, néhány éven át diákotthonának is igazgatója, meghalt. Azonban minél szélesebb körben fog terjedni a hír, annál jobban fog növekedni a lélekben, tehát igazán gyászolók serege, akik megrendülve és nem felejtve állanak meg egy igaz, jó és teljes élet példája előtt. Még -akkor sem lehetne eldönteni, hogy hol volt több és nagyobb mint tanár, mint barát és munkatárs, mint gyermek és testvér, vagy mint ember, ha jogunk és képességünk volna különbséget tenni vagy értékelni az igazságszeretet, a hűség, a szeretet és gyöngédség, a lelki nemesség teljessége között. Az igazságot mások és maga számára az Evangélium mértékével mérte, amelyre inár ifjúkorában feltette életét. Ezért volt történelem óráin minden időben a szociális kérdések következetes és bátor hirdetője, nemzetünk sorskérdéseinek biztos meglátója, mulasztásaink és bűneink rettenthetetlen ostorozója, példamutató helyesbítője. Mint barát és munkatárs felejthetetlen volt és lesz. Barátai mellett hűséggel, önfeláldozóan állott, ügyük az ő ügye volt, áldozatot vállalt értük, mindig készen volt a segítésre, á gondok megosztására. Szenvedélyesen, semmitől meg nem riadva tudott küzdeni és harcolni az igazságért, akkor is, ami-