Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1942

6 igazságot, hanem magát a teljes evangéliumot valljuk alapjának. Ez felel meg református hitünknek, magyarságunknak. Valljuk, hogy jobb időket, emberi életet hiába remél egyén, társadalom és nemzet, amíg az emberibb, igazabb emberi élet megteremtését a közösségtől mint közösségtől várja, ha ennek a közösségnek egyedei nem akarják feladni egyéni életükben az önzés, bosszúvágy, kegyetlenség kíméletlen indulatait, ha csak addig hívei egy nemes eszmének, gondolatnak, míg a maguk egyéni céljait elérték. Tehát a közösséget egyedeiben kell minőségileg jobbá, különbbé tenni, hogy a közösség életének erkölcsi színvonala is emelkedliessék. Egyéni újjászületés nélkül nem lehet remény közösségi megújulásra. A református iskola erre a közösségre nevel, tehát arra, amelyben Isten rendje érvényesül. E közösség számára igyekszik nevelni református keresztyén személyiségeket. Munkára csak munka által lehet nevelni, vallja a mai nevelés. Amit Jancsi meg nem tanul, nem tudja azt János. Közösségi érzületre, közösségi életre is csak közösség által lehet nevelni. A közösségnek mint nevelési tényezőnek nagy szerepe van a nevelésben már ma is! Közösség maga az iskola. Református intézeteinknek megvannak a maguk hagyományai, sajátos szellemük, amelyet úgy szeretnék jellemezni, hogy egy-egy református iskola egy nagy család, amelynek tagjait, tanárt és tanítványt benső kötelékek fűznek egymáshoz. Megvannak a maguk törvényei, szabályai: növendékeiktől sőt a szülőktől is megkívánják, hogy a hagyományokhoz, az intézet szelleméhez, törvényeihez alkalmazkodjanak, elvárják azt is, hogy növendékeik iskolánkívüli magatartásukkal se ártsanak az intézet jóhírnevének : egy se legyen olyan tanítványunk, aki miatt szégyenkeznünk kellene. Ilyen szellemben nevelték intézeteink a nemzedékek egész sorát, ez a szellem tehát kötelező reánk, tanárokra és szülőkre egyaránt. Közösség az osztály, amelyben jogok és kötelességek tekintetében nem lehet különbség az osztály tagjai, a tanulók között. Sőt a munka is közös, amely az osztályban folyik. Az első világháború előtti iskola sokkal kényelmesebben végezte munkáját, mint a mai. Az óra nagy része feleltetéssel telt el, három-négy tanuló csaknem egész órán át felelt. Ma 10—15 perc jut a számonkérésre és nem egy-két tanuló felel a katedra előtt, mint régen, hanem az egész osztály. Közös munkával, az egész osztály bevonásával történik az új tananyag feldolgozása is. Kérdéseket, problémákat vetünk fel, amelyeket tanár és osztály közösen igyekszik megoldani. Ezt nevezzük módszeres munkaközösségnek. A közösségi elv érvényesülését látjuk a virágzó egyesületi életben. A tanulók szívesen munkáikodnak az ifjúsági egyesületekben, elannyira, hogy felsőbb tanügyi hatóságainknak el keilett rendelni, hogy egy-egy tanuló legfeljebb két egyesületnek lehet tagja. A közösségi életre nevelő ifjúsági egyesületek és mozgalmak közül csak kettőt emelek ki: a leventeképzést és a cserkészetet. A leventeképzésnek célja az, hogy a magyar ifjúságot a haza védelmére testben és lélekben előkészítse. Mikor ezt teszi, ugyanekkor tudatos magyarokat nevel. Fiainkat a nemzeti életre neveli, olyan egyetemes nemzetnevelést végez, amely mindenkit megtalál, mindenkire kiterjed, az írástudatlan magyar ifjúban is tudatosítja magyar mivoltát, tehát a leventeintézmény átfogó, egyetemes nevelőintézmény, amelynek célja az egységes, tagjaiban egymással szolidáris, a legszebb magyar közösséget, a nemzetet szolgálni tudó, áldozatrakész nemzedék nevelése. Ki ne ismerné közülünk a cserkészet áldásos nevelő hatását? A cserkészet is ilyen közösség, az is közösségi élet által közösségre nevel, eszményi nemzetnevelést végez, amikor a mozgalomba tömörülő fiúkból és leányokból emberebb embereket és magyarabb magyarokat akar nevelni, azaz őket a krisztusi életeszmény és az igazi magyarság megvalósításában segíteni. A cserkész élete szakadatlan szolgálat, szolgálata önzetlen, a szolgálatért egyéb jutalomra nem számít, a cserkész mindenütt és mindenkor honvéd. A cserkészet egész pedagógiáján végigvonul a másért és eszményekért való szolgálat, mégpedig önkéntes szolgálat alapgondolata.