Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1942

Hogy a mai iskola milyen eredményeket ér el a közösségi tudatra nevelés tekintetében, egynéhány példával világítom meg. A magyarságnak létérdeke, exisztenciális kötelessége, hogy a nemzeti közösségből egyetlenegy tag se hulljon ki, egy se vesszen el a nemzetiségek közösségében. A szórványokban élő magyarokat meg kell tartanunk magyaroknak, nemzeti öntudatukat ébreszteni, ápolni, növelni kell. Boldog örömmel látjuk, hogy ifjúságunk megérezte és megértette, hogy rajta múlik, hogy elnémuljanak-e a harangok, a magyar imádságok a déii és keleti széleken. Ezek a magyar fiúk és leányok érzik, hogy hitet csak még erősebb hittel lehet meggyőzni. Á máramarosszigeti református gimnázium tanári testülete és ifjúsága pl. magára vállalta a keleti széleken a rutén és román lakosság közösségében élő magyarok gondozását. A máramarosszigeti diákok felkeresik a keleti szélek eddig magára hagyatott, éppen ezért halódó magyarságát, viszik magukkal a magyar dalt, a magyar könyvet, a magyar műveltséget. A szórványmagyarok mentésének nagyszerű munkáját a debreceni Kollégium és a debreceni Egyetem is megkezdte. A szórványmagyarság gondozására a Dóczi-intézet volt növendékei, most egyetemi hallgatók, szinte teljes számban jelentkeztek. Leánygimnáziumunk és tanítónőképZőintézeLünk magasabb évfolyamú növendékei továbbá rendszeres vasárnapi iskolai munkát végeznek. Ők látják el a Dóc.zi-leánygimnázium és a polgári leányiskola I—III. osztályának és gyakorló elemi iskoláink növendékeinek vasárnapi iskolai gondozását. Végzik ezt munkájuk fontosságának teljes tudatával, a keresztyén szolgálat lelkiismeretességével és pont osságával. Pedig a vasárnapi iskola a kora vasárnapi órákban van, ezeknek a gyermekeknek a vasárnap lenne az egyetlen nap, amikor a napi és heti fáradalmaL kipihenhetnék. Ugyanitt, ezévi csendes napunkon történt : szónokunk előadta, hogy a mai élet mindenkitől, így a magyar nőtől is sokat vár. A hősi kor mindig hősi áldozatvállalást is követel mindenkitől, nemcsak a katonáktól. Ma nem az igények támasztásának van itt az ideje, hanem a szolgálatnak. És ezt kell, hogy ma a nő is megértse. Ne szolgáltassa ki magát, hanem ő maga szolgáljon, mondotta a szónok. Az előadáshoz egyik növendékünk a következőképpen szólott hozzá: Mi úgy szeretnénk hazánknak, nemzetünknek segítségére lenni. Azt nem tartjuk elegendőnek, hogy mi csak tanulunk, mert ezzel csak magunknak használunk. Tessék nekünk megmondani, hogyan tudnánk mi használni nemzetünknek. Tessék a feladatot kijelölni, ini szívesen elmegyünk a hadbavonultak otthonába, ott takarítunk, mosunk, főzünk, a gyermekeket ápoljuk és gondozzuk. Ügy szeretnénk mi is olyan munkát végezni, amellyel másoknak is — főképpen nemzetünknek — használunk. A példák sorát a finn közmondással zárom : Ahogy ma az ifjúság gondolkozik, úgy cselekszik holnap a nemzet. A második koreszme a hivatástudat. Vizsgáljuk meg ezt az eszmét is a református iskola szempontjából. Mindenki más és más paranccsal kél útra, mindenkinek más és más hivatala van. A hivatás betöltésére Isten bizonyos adományokat, talentumokat juttatott nekünk. Ez adományokkal, karizmákkal feladatokat rótt reánk. A feladat kettős : befelé és kifelé irányuló. Az első feladat arra kötelez, hogy az adományokat munkával erősítsük, fejlesszük, kiteljesítsük. A második, a kifelé vetülő feladat pedig az, hogy az adományokat Isten parancsa szerint, a hivatás teljesítésében, a közösség szolgálatában értékesítsük. E hivatás teljesítése abban áll, hogy az édesanya mint édesanya, az apa mint apa, a tanító mint tanító, a polgár mint polgár, a tisztviselő mint tisztviselő tejesítse hivatását. De ezt csak akkor tudja és csak akkor fogja teljesíteni, ha hivatása értelmét érzi, hisz benne, ezt Isten rendelésének tartja: ha hivatásérzése és tudata van. Ha e hivatástudat, ez a hit, erő, akarat hiányzik belőle, legyen bár költő, művész, tudós, katona, csupán napszámosa pályájának, kit csak a sors szeszélye sodort oda. Az ilyennek csak foglalkozása lehet, nem hivatása. Nemcsak az egyénnel, hanem a közösséggel, a nemzettel is vannak Istennek céljai. Nemcsak az egyénnek, hanem a kollektív egyénnek, a nemzetnek is van hivatása. Az egyéni és nemzeti hivatás nem állhat egymással ellentétben, hiszen mindkettőnek forrása az Isten akarata. Hisszük és valljuk,