Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1942

Mai koreszmék és a református iskola. Ha a református nevelés hűséges akar maradni kötelességéhez, s nem akar lemondani ifjúságunk céltudatos neveléséről, az elvek és célkitűzések mai ütközésében is tisztáznia kell bizonyos alapvető fogalmakat. Világos látással kell rendelkeznie a mai életet, főképpen a mai nevelést irányítani akaró és befolyásoló korszerű eszmékről s megvizsgálnia, hogyan viszonyulnak ,,ez új idők új eszméi" a református iskola munkáját meghatározó, nem mindennap hangoztatott, néha egy-egy korszakban meghomályosodott, de folytonosan ható, élő és éltető alapelveihez. Mielőtt a ma uralkodó koreszmékről szólanék, tisztázni óhajtom a koreszme fogalmát. Ebben a tekintetben nagy segítségünkre lehet az a művészi ábrázolás, amelyet Madách nyújt Az Ember Tragédiájá-ban. Az Ember Tragédiájá-nak történeti színei egy-egy koreszmét példáznak, egy-egy uralkodó planétát, amelynek hódol egyes és a köz, egy egész korszak. Nincs kivétel: igazság az az eszme, amelyet a kor annak tart, szép csak az a művészeti alkotás lehet, amelyben a koreszme tükrözik, jó is csak az lehet, ami a koreszméhez viszonyítva annak bizonyul. így Az Ember Tragédiája negyedik, egyiptomi színében milliók küzdenek egyért, tehát az abszolutizmus a koreszme. Az ötödik, a görög színben egy küzd milliókért (demokrácia), a római színben csak a földi örömök tehetnek boldoggá (Ne törődj a holnappal!), aztán a kilencedik színben a francia forradalom koreszméi jelennek meg : a szabadság, egyenlőség, testvériség. „A kor folyam, mely visz vagy elmerít, Úszója, nem vezére az egyén" — mondja Madách. A folyónak sodra van, amely a folyó vízcseppjeinek és e vízcseppek tömegének irányt szab, a folyót folyásában irányítja, s a vízcseppek, a víztömeg ellenállhatatlanul követik a folyam sodrát. Minden történelmi korszaknak van ilyen sodra, koreszméje, amely születik, támad, nem mindig tudni, mikor és hol, aztán nő, növekszik, hadat üzen mindannak, ami lényegével ellenkezik. Élete új korszakot teremt, kiteljesedik, de aztán lehanyatliks más eszmének adja át helyét. Azok az eszmék, amelyek ma koreszméknek nevezhetők, s amelyek döngetik az iskola kapuját, és zörgetnek az ifjúság szívén is, az ifjúságot a magukénak igénylik, így sorolhatók fel : közösségi eszme, hivatás- és felelősségtudat. A közösség jelenti az ember társas kapcsolatait, a társadalmat, a nemzetet. Az eszme tulajdonképpen régi, csaknem olyan, mint az emberiség, de ma különösebb értelme, jelentősége és áLiitő ereje van. Az egyén a közösségért van, a közösségben a közösségért él, az élet minden javában csak mint a közösség tagja részesülhet, céljai a közösség céljaival nem lehetnek ellentétben : a vett jókért életével, ha kell, vérével is szolgálja a közösséget. A tekintélyállamokban a közösségi eszme előbbi értelmezésben realizálva is van, különösen pedagógiai vonatkozásban. Az ifjúságot a közösségi életre kell nevelni, az egyén kápességeit is csak azért kell kinevelni, hogy annál inkább tudja szolgálni a közösség érdekeit, az énnek, az egyén mécsesének el kell homályosulnia a közösség áradó fénye mellett. Az ilyen életre nevelésnek egyéninek kell lennie, de nem az egyén érdekében. Ez az egyéni nevelés