Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1941

(16 Bartha Éva, Szombalhy Ilona. VII. osztályban : Bánky Magda, Csíky Csilla. VIII. osztályban : Kubinyi Edit, Polgári Gizella. Főgond­nok volt Török Klára VIII. o. tanuló, aki nehéz kötelességét mintaszerűen látta el. 11. Az Országos Református Szeretetszövetség céjjaira az árva­napon (október 12) begyűlt 100 pengő. Ezenkívül az osztályokban felállított perselyek gvüjtése osztályonként a következő eredménnyel zárult: I. a) 23-76, I. b)20-59, II. a) 14-08, II. b) 10-22, III. a) 52-61, III. b) 5-40, IV. a) 5, IV. b) 8-50, V. 4, VI. a) 10-79, VI. b) 17-07, VII. 16-10, VIII. 22-97. Összesen: 21109 pengő. 12. A keresztyén segítő szeretetet (1. János 3, 16—18) még más­képpen is gyakorolták növendékeink. Az I. a) és I. b) osztályok két 13—14 gyermekes családnak karácsonyra és húsvétra 30—30 pengőt és élelmiszereket ajándékoztak. A VIII. és az V. osztály növendékei egy-egy sokgyermekes szegény család újszülött gyermekét kereszt­gyermeküknek fogadták és adományokban részesítették. A. VIII. o. keresztgyermekét március 1-én áz ifjúsági istentiszteleten Szele Miklós vallástanár, az V. osztályét pedig május 17-én a Kóssuth­utcai templomi istentiszteleten Baja Mihály lelkipásztor keresztelte meg. 13. Ügy vallástanításunk, mint iskolai igehirdetésünk köteles­ségének érezte folyvást rámutatni arra a nagy feszültségre, melyben Jézus Krisztus, az ő evangéliuma és országa — mely nem e világból való — különösen a mai világgal és élettel van ; de ugyanakkor rámutatni azokra az utakra és módokra is, melyeken ez a feszültség ha teljesen fel nem is oldható, de enyhíthető. Mert úgy éreztük, hogy vallástanításunk és egész vallásos nevelésünk célja nem lehet szektás, világtagadó keresztyénség, hanem csakis olyan keresztyén­ség, melv ebben a világban él és ebben a világban nyitott szemmel lát, munkálkodik és hat. e) Az iskola hazafias nevelése, ünnepélyei, megemlékezései, előadásai. I. Az egyházi iskolák főfeladata a vallásos nevelés. A magyar reformátusság sorsa kezdettől összeforrt a nemzet ügyével : ezért a mi tanítóink és tanáraink mindig egyformán törekedtek rá, hogy hitünk és hazánk számára öntudatos ifjúságot neveljenek. A leány­gimnáziumok épolyan boldogan vállalják ezt a hivatást, mint a fiúintézetek. Korunk megint világosan mutatja, hogy a nő szellemi fölkészültsége ugyanolyan fontos, mint a férfié. A háború kiragadja a családból az apát, s az otthoni nevelés gyönyörű gondja, felelős­sége az anyára hárul : ő mélyíti el, ő változtatja gyakorlati maga­tartássá, amit a hivatásos nevelők oltanak a jövendő magyarság lelkébe. Az 1941—42. iskolai évben olyan tündöklő példák világítottak

Next

/
Thumbnails
Contents