Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1940

6 Adományunk egy csepp víz volt a tengerben, de egy csepp vízben is benne van a tenger. Küldeményünkben benne volt mindaz a szeretet és ragaszkodás, melyet magyar a magyar iránt érez. A nemzet öröme a mi örömünk is volt, s a nemzet gyászát is épúgy átéreztük, mikor a Gondviselés kifürkészhetetlen végzéséből kormányzatunk két hatalmas oszlopa dőlt ki gróf Teleki Pállal és gróf Csáky Istvánnal. Szövetségünk minden tagja átérezte a veszteség nagyságát s megértette a magyarságnak példát adó eszményi felfogást és tragikus "életáldozatot. A nemzetünkre is kiható világtörténeti események óriási jelentősége foglalkoztatta a szíveket, elméket s a történések gyors üteme magával ragadott mindenkit. Csendes, nyugalmas alkotásokra nem volt idő. Szövetségünk vállalt munkáját azonban végezni akarta, és el is végezte úgy, hogy ebben az évben még többet tud az érdemes tanulók segélyezésére felajánlani, mint a múltban. Titkári jelentésünk be fog számolni munkánk eredményéről, melynek csak azt a pontját akarom most külön kiemelni, mely az iskolaépület továbbépítését akarja szolgálni. Bevételeink bizonyos hányadábó

1 „építési alap" létesítését javasoljuk a közgyűlésnek. Ez az alap is csak egy csepp víz a tengerben, de ebben a cseppben benne van az isko'a szeretetéből táplálkozó buzgóság, akarat, kitartás, mely áthatja szívünket és kell, hogy áthasson minden református magyar szívet, mikor a legnagyobb magyar leánynevelőintézet fejlesztéséről van szó. Vajha az építési alap megteremtésében példaadó cselekedetet látna mindenki, akit illet, s vajha gyűlnének a téglák azoknak a hálás lelkeknek adományából, kiket 100 esztendő óta tanít ez az iskola Istent imádni, hazát és emberiséget szeretni. Én kérem — erről a helyről is — az iskola minden volt növendékét, barátját, hogy csekély önkéntes adományával járuljon hozzá iskolánk nagy épülettervének teljes befejezéséhez. Mindennap olvassuk a négyszázéves Kollégium jelentőségét méltányoló tanítványi hálának újabb és újabb nyilvánulásait. Hiszem, hogy ez is ösztönzőleg fog hatni a református női társadalomra. De magában református női társadalmunkban is megvannak az ösztönző példák! Nagybákai Bákay Jenőné nagyasszonyunk a napokban 70. születése napját azáltal tette emlékezetessé, hogy a Dóczi-intézet leánygimnáziuma részére 500 pengős alapítványt tett, melynek kamataiból a történet- és irodalomban legkiválóbb tanuló részesüljön. Tettét az iskolájára való hálás emlékezés sugallta. Példája lobogjon és világítson, mint a fáklya! Ezelőtt néhány nappal a hű testvér bizalmas közléséből értesültem, hogy a nemeslelkű dr. Czeglédy Mihályné Czégély Ilona, kinek sírján még friss a sok-sok virág, mellyel azok hintették be koporsóját, kik nagyon szerették, végrendeletileg 1000 pengőt hagyott intézetünkre, anyja emlékére és arra való hű emlékezéssel, hogy ő és szeretett testvérei ebben az iskolában nevelődtek. Mindenki által tisztelt szép és nemes életét és fennkölt gondolkozását jellemzi a jobb hazába szállt lélek végakarata, mi megilletődve és kegyelettel tekintünk tovatűnő kedves alakja után. Tisztelt Közgyűlés! Előterjesztendő jelentéseink ez év munkájáról számolnak be, de hirtelen nem tudnók szóbaönteni azt a sok tervet és jószándékot, mellyel jövőévi munkánkat gyűléseinken és magánbeszélgetéseinkben körvonalaztuk. Első célunk : Szövetségünk belső erősítése, foko-