Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1940

7 zottabb lendületű taggyüjtés megindítása, ami, hisszük, hogy eredményes lesz! Hiszen az az 1560 anya, kinek gyermeke most iskoláinkban tanul, többnyire szintén növendéke volt iskoláinknak ; de, sajnos, nem mind tagja még Szövetségünknek. S azok az anyák, akik nem itt tanultak, miért ne lehetnének évi 2 P tagdíjjal tagjai annak a Szövetségnek, mely azt az iskolát támogatja, hol gyermekeik szerzik a szellemi útravalót! Hiszem, hogyha kérő szóval fordulunk hozzájuk, nem tagadják meg tőlünk a támogatást! Bár csak mint szórványosan mutatkozó jelenséget, illetve ennek nyomában járó fájó érzést, de meg kell említenem pénztárnokunk jelentéséből, hogy néhányan kiléptek Szövetségünkből, ilyen és hasonló megokolással : „Férjhezmentem és nem lakom Debrecenben." „Nincs leánygyermekem." „Elköltöztem Debrecenből." Vagy hűvösen csak ennyit írva : „Kilépek a Szövetségből, kérem nevemet a tagok sorából törölni!" Azt hiszem, hogy a hála és szeretet, mely a személyes emlékekből — 8 vagy 12 itt töltött év emlékeiből — táplálkozik, nem tarthat csak a férjhezmenetelig, vagy a városunkból való elköltözésig ; vagy nem szűnhet meg akkor sem, ha a Gondviselő nem adott valakinek lpánygyermeket! A hála nem napraforgó, vagy délignyitó virág, hanem a szív repkénye, örökzöldje, mely a hó alatt is zöldéi, a fagyban is él, s minden tavasszal meghozza szelíd virágát. Kedves Szövetségestársak! Őrizzétek szívetekben ezt a nemes érzést, mert ez gazdagabbá teszi lelketeket! Fanyar és sivár a lélek, melynek nincsenek fennkölt érzései. Sajnálom azokat, kik évi 2 pengőt sokallnak, mint hálatartozást attól az intézettől, mely nekik annyit adott! Az ilyenek elébe is tudok állítani egy ékesen szóló példát, egy jelenlegi kis dóczistát, ki ez évtől kezdve — most úgy tudom III. osztályos — az érettségiig 300 pengőt akar összehozni megtakarított uzsonnapénzéből, s azt, mint alapítványt akarja letenni az iskola oltárára. Ismerve a család szellemét, melyben ez a kis lélek fejlődik, tudom, hogy sikerülni fog célja, mert nemes akarata erős, elhatározása komoly és minden cselekedete következetes. Nekem mindenesetre ösztönző és kedves élmény marad e példa s örülök, hogy történetesen láttam azt a kis kazettát, melyben a jövő magvetése rejtőzik. Közgyűlésünk megnyitása alkalmából Szövetségünk háláját és köszönetét tolmácsolom a Dóczi-intézefnek, az iskola minden tagozatának, igazgatójának, tanári karának, kik munkánkban az év folyamán támogattak azzal a megértéssel és szeretettel, mely a jó testvéreket jellemzi, kik a közös édesanya szeretésében egyek! Köszönetet mondok a mi kedves dóczistáinknak, a 6 éveseknek éppenúgy, mint a 19 éveseknek, kik ünnepélyeinken igaz lelkesedéssel, ártatlan bájjal és üdeséggel szerepeltek, s a közönséget, mely e termet mindig zsúfolásig megtöltötte, készségükkel és rátermettségükkel elragadták! Köszönetet mondok a mi kedves közönségünknek, mely minden megmozdulásunkat megértéssel és jóakarattal támogatta és névtelen adományaival most legutóbb is megmutatta : hogy lesz a vízcseppből tenger. A névtelen adományokból, melyek közt sok volt a 20 vagy 50 filléres boríték, a mai napig 2550 P gyűlt össze, melyekből a kiadások levonása után is tekintélyes összeg maradt. Ezt az összeget teljes egészében a ti javatokra fordítjuk, Kedves Növendékek, kik itt mint az egész intézet képviselői vagytok jelen! Hozzá-