Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1912

I. Az internátusi nevelésről. Koncz Aurélné, Karácson Oltilia. Az Országos Református Nőnevelési Egyesület alakuló ülésén, október 2-án a „Nemzeti Múzeum" dísztermében tartott beszéd. Bevezető szava­iban hivatkozással Dr. Böszörményiné előadására, ki a prot. leányneve­lés ügyét ismertette. Méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval kiegészíthessem igen tisztelt előadónk értékes és leány­nevelésünk ügyét minden oldalról megvilágító fejtege­téseit. Bizony szomorú és sivár az a kép, mely az imént hallott statisztikai adatokból elibénk tárni és én, aki húsz esztendő óta állok, mint a debreceni református felsőbb leányiskola tanítónője és jelenleg igazgatója, a protes­táns leánynevelés szolgálatában, legjobban tudom, hogy annak múltjában mily kevés az öröm ! De boldoggá tesz az a tudat, hogy jövőjében van remény. És ez a remény a mai napon ébred, mikor mindannyian hálás szívvel tapasztaljuk, hogy főtiszteletű és méltóságos elnök urunk (dr. Baltazár Dezső) szívébe és szerető gondjaiba fogadta ezt a kérdést is és ezáltal a szebb jövőnek olyan perspektíváját nyitotta meg előttünk, melyről eddig legfennebb csak álmodni mertünk. Érdemei közt, melyek méltatására nem érzem ma­gam hivatottnak, de amelyek az egész református egy­ház háláját kiérdemelték, egy sem lesz maradandóbb, mint a protestáns nőnevelés kérdésének felvirágozta­tása. És én nemcsak a jelen, hanem amaz eljövendő jobb kor sok-sok leánynemzedékeinek nevében mondok köszö­netet a^on nemes lelkesedésért, mellyel az ügyet fel­karolta. És mint egy virágzó és népes református inter­nátus vezetője, köszönöm, hogy az internátusok fejlesz­tésének és szervezésének kérdését is felvette programm­1*

Next

/
Thumbnails
Contents