Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1912

9 De közelebbről vizsgálva ezen eseményeket, észrevesszük, hogy azok az időpontok nem képeznek válaszfalat az egymást felváltó szellemi átalakulások közt, hogy a régi még megvan, mikor az új már fejlődésnek indul s így az egymást felváltó áramlatok végső és kiindulási pontjai keresztezik egymást. A keresztezés nem történhetik simán, a két ellentétes áramlat, az egyik a múlté, a másik a jövőé, a keresztezésnél nagy hullámokat korbácsol fel. Egy ilyen hullámverést fogunk érezni feladatunk tárgyalásánál is, mert ez az eszményiség letűnésének és az egyéniség kialakulásának idejéből van véve. * A negyvenes években a költők egy része még sehogy sem tud megszabadulni korábbi irodalmi áramlatok hatásától. A költeményekben érvényesül a klassikus irány elve, hogy a költőnek csak választékos, az ízlést nem sértő nyelven szabad megszólalni ; a szerelmes költő elkerül tehát ilyen szavakat, mint csók, ölelés, szerelem és szemérmesen csak így énekel kedveséhez : ,,Lenyujtod-e nekem fehér kezed, Hogy érezzem hevén érzelmedet".

1 Sőt egyesek ezt az elvet annyira túlságba viszik, hogy a választékosság útján az érthetetlenségbe emelkednek, vagy talán inkább sülvednek, mint pl. Erdélyi .János,

2 kinél a költő kedvese „hozta bíbor ajkán kedve hajnalát". A költeményeknek egy másik csoportján fájdalmas, epedő érzelem ömlik el, minden sorban az életerő lüktetésének hiánya észlelhető ; még mindig akad költő,

: kinek az élet semmi örömet sem nyújt és így „némán jár, elhagyatva, mint bolyongó síri rém".

3 Ezek még mindig ott tartanak, ahol Bajza, mikor 1821-ben így ír : „Én most igen szeretem a csendet, melyet ha csak messze 1 Ajthay : Athén. 1843. II. 238. 2 Szerelem utóhangjai. 1843. s Csendhelyi: Az elhagyott. Életk. 1845. I.