Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1912

10 nem távozok a falutól, fel nem lelek, Gyakran mint fájdalmas Philomela a csendes esthajnalnál andalgók a bús melancholia ölébe, s észre sem veszem sokszor, mikor a szép alkony reám borul s ekkor álmaim szomorú völgyét elhagyván, haza ballagok". Mióta Vörösmarty feltárta eposzaiban a nemzet dicső múltját, a költőknek hosszú sorát ragadta el e nagyság varázsa, úgy, hogy egyrészök még a negyvenes években is megvetéssel fordult el a sivár jelentől s lelkesedéssel fordult a múlthoz, hol képzeleteiknek csapongását mi sem akadályozta, de ahonnan — miután a távolság homálya elfödte előlük a történeti alakok körvonalait s miután Vörösmarty életerőt lehellő művészete nem adatott meg mindenkinek — csak élettelen, halvány alakokat tudtak előállítani, pl. siránkozó, könnyező Álmost stb.

1 És e jelenségekkel kapcsolatban a nagyközönség is még a múlt nagy férfiai felé fordult érdeklődéssel : Kisfaludy Sándor sentimentális dalait még annyira szeretik, hogy a közönség könyv nélkül szavalja őket ;

2 még mindig Vörösmarty az ünnepelt költő, ki a múlt dicsőségének megéneklésével annyira belopta magát a szívekbe, hogy nem volt lakoma, melyen egészségére poharat ne ürítettek volna s Pesten Kossuth részvételével ünnepi vacsorát rendeztek tiszteletére.

3 Nem csoda, hogy annyira tudtak még a negyvenes években is az eposzokért lelkesedni, hisz a közönség egy része költői művek olvasásánál még most is „édes és isszonyú" álomba akart szenderedni.

4 Ezek után nem lep meg, ha a kritikai elméletben Szontagh Gusztáv : ,,A művészet kútforrásai" című dolgozatában még azt hirdeti, hogy a művészet célja az életszépítés

5 és ha Toldi még a negyvenes években is azt vallja,

6 hogy a költészetnek meg kell tanítani az ifjakat 1 Samarjai: Kelet gyöngyei- 1847. 2 Pesti Divatl. 1844. 91. 3 Pesti Divatl. 1844. 10. és 27. 4 Életk. 1845. 374. s Kisf. Társ. Évk. 1843/44. 1

5 „Szépirodalmunk jelen állapotáról". „Szépirodalmunk jelen szükségeiről". Kisf. Társ. 1841/42—1843/44.