Kereskedő-társulati polgári fiúiskola, Debrecen, 1927

BESZÁMOLÓ AZ ISKOLA FENNTARTÓ DEBRECENI KERESKEDŐ TÁRSULAT TAMOGATASAVAL MEGTETT KÜLFÖLDI TANULMANYI UTAMRÓL. Az elmúlt 1926—27. iskolai év befejezése után, július 14-én indultam el a külföldi tanulmányutamra. Ezt megelőző pár héten át erősen tépelődtem azon, hogy a német kultura melyik gócpontján kössek ki. Először csupán Bécsben akartam tanulmányokat folytatni, de csakhamar kibővítettem útitervemet, mely Drezdát, Lipcsét, Berlint (Potsdam) és Bécset foglalta magában. Ezt végre is hajtottam. Utam a csehek által megszállott Érsekújváron, Pozsonyon át vitt. Érsekújváron az új telepesek egész hada rohanta meg a vonatot, kik ékes nyelvükkel egész Prágáig szórakoztattak, vivén oda az áldott magyar föld sok-sok termékét. Az Elba festői völgyén haladva lassanként felszabadultam azoktól a kínos érzésektől, amelyeket a megszállott területen látottak és hallottak, s 1919-ben végigélt párkánynánai, érsekújvári és pozsonyi szomorú hetek emlékei váltottak ki lelkemből. Az elkeseredés, a csehek elleni gyűlölet, a bosszúvágy csak lassan szunnyadt el bennem, az elragadó tájak között haladva az új, az ismeretlen nagy célok felé, melyektől sokat vártam és sokat is kaptam. Prágát elhagyva, az Elba völgyében mind szebb és szebb vidéken robog a vonat, csakhamar az elbai homokkőhegységben, a Szász-Cseh-Svájcban járok, hol az Elba és mellékfolyói az északamerikai kanyonokhoz hasonló szurdok völgyekben (150—200 m. széles) haladnak. A lapos tetőkből sziklafalak, egyes táblahegyek emelkednek ki. Elragadó e vidék szépsége, érdekes a települése. A vonat rohan s rövidesen leér a szász medencébe, s alig halad benne, már is megérkeztem első célomhoz, Drezdába. Itt kél át az Elbán a nyugat-keleti kereskedelmi útvonal. Bájos környéke, pompaszerető fejedelmeitől emelt szép épületei és gazdag műgyüjteményei Németország egyik legszebb városává teszik. Ezért nagy az idegenforgalma.