Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1941

Intézetünk múltja. A reformál usok debreceni Kollégiuma négy évszázad óta a magyar művelődés állócsillaga. Innen kerültek ki egy egész országrész lelkészei, nevelői, kulturális és társadalmi életének vezető egyéniségei. Ez a nagymultú intézmény az elsők közölt volt egész Magyarországon, amely az elemi iskolai tanítóképzés fontosságát és jelentőségét belátta s azt intézményesen meg is valósította. Mint minden, a Kollégium tanítóképzőintézetének kialakulása is hosszú fejlődés eredménye volt. Észrevétlenül nőtt ki a Kollégium egyéb tagozataiból, kezdetben annak minden rendű és rangú diákjai, korrepetitorai és theologusai kerülvén ki a magyar falvak tanítóiul; tanítómesterük a Kollégium világos szelleme, itt és az életben szerzett tapasztalat volt. A rendszeres elméleti nevelői oktatás 1802ben veszi kezdetét, amikor Budai Ézsaiás megbízást kap az oktatástan tanítására, s 1816-ban már megtaláljuk az első nyomait a tanítóképesítő vizsgálatnak is. A neveléstani tanszéket 1824-ben rendszeresítik, amikor az arra megválasztott Zákány József kikötötte, hogy csakis pedagógiát kelljen tanítani, a minden más tárgyból elválasztva. Jogaiba iktatván a nevelésügyet, ő lett a kollégiumi tanítóképzés megalapozója. Buzgólkodására mondta ki az egyházkerület 1838ban a seminarium paedagogicum, vagyis a tanítóképzőintézet felállítását, melynek felállítása sokáig elhúzódott ; 1852-ben szervezik meg a második pedagógiai tanszéket, a tulajdonképpeni praeparandia felállítását 1855-ben rendelik el két tanárral és egyéves tanfolyammal. Ünnepélyes megnyitás a következő évben történt, jóllehet megnyílt már az alapítás esztendejében, így születése időpontjául az 1855. esztendőt kell hivatalosan tekintenünk. A fiatal intézmény nem lett önállóvá, mivel egyelőre függeléke volt az akadémiai tagozatnak. Ennek tanári kara igazgatta, növendékei hittanhallgatók voltak, akik egyben tanítókká is lettek. Megalakult a tanítóképesítő vizsgálati bizottság, külön képesítő bizonyítványt adtak ki, s 1866-ban az egyéves tanfolyam kétévessé bővült. A tanítóképzés ügyének hatalmas lendületet adott az 1868. évi XXXVIII. te., az ú. n. népiskolai alaptörvény. Ennék következményeként nyílt meg az intézet 1869-ben teljesen önállóan. Megállapítják belső szervezetét, az 1871—72. iskolai esztendőben három évfolyamúvá lesz, s 1873-ban tartják meg az önállóvá lett hároméves tanítóképző első tanítóképesítő vizsgálatát, ugyanekkor szervezik meg mellé a gyakorlóiskolát. Növendékei többé nem theologusok, hanem