Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1912
6 föld különböző pontjain (Paris, Délamerika, 1841) végzett súlyelemzései is. Regnault az egész föld levegőjét mindenütt egyszerre akarta vizsgálni; szétküldött az egész világba üvegcsöveket, amelyekbe meghatározott napon és órában, levegőt bocsátva, beforrasztva küldtek hozzá vissza. Regnault ezen elemzései is azt bizonyítják, hogy a levegő mindenütt egyforma, oxigén és nitrogén tartalma az éghajlati, domborzati és földrajzi szélességi viszonyoktól teljesen függetlenek. Akár a tenger szintjéről, akár a magas hegyek csúcsán, a mérsékelt égöv, a forró égöv vagy sarkvidéken gyűjtött levegőt vizsgáljuk, az alkotó részeit mindenütt megegyezőnek találjuk. Vizsgálatai szerint a légkör leglényegesebb az állati és növényi élethez nélkülözhetetlen alkotó részét az oxigént köbméterenként 209-9 — 209-1 liter mennyiségben tartalmazza, míg a többi alkotó részek a nitrogén és szénsav. Ugyanezen eredményeket találják 1875-ig a későbi elemzéseknél is, úgy, hogy általánossá lett a vélemény, hogy a levegő alkotó részeit állandó mennyiségben tartalmazza, az egyes kísérleteknél észlelt kisebb eltéréseket pedig észlelési hibáknak tekintették'. Ezen vélemény ellen először Smith angol búvár szólalt fel, ki bebizonyította, hogy a levegő oxigénjében némi ingadozás van, nevezetesen több az oxigén a szabad mezők, erdők, dombok felett, mint lapályokon és városokban. Még határozottabban megerősítették Smith nézetét Jolly Fülöp müncheni tanár 1876-ban, Morley W. Edward Hudson vidékén 1881-ben, Hempel W. drezdai tanár 1877-ben végzett kísérleteikkel. Az újabb időben végzett levegőelemzések pedig már nemcsak a levegő oxigéntartalmának szűk határok közötti ingadozását igazolják, hanem eddig még nem ismert új elemeknek, mint a levegő állandó alkotó részeinek felfedezésére vezettek. Már 1785-ben Cavendich észrevette, hogy amikor a tiszta levegőből a nitrogént elektromos szikra segítségével eltávolította, még körülbelül egy százalék előtte ismeretlen gáz marad vissza. Cavendich ezen kísérlete azonban teljesen feledésbe ment, több mint egy évszázad telt el, míg hasonló eredményre