Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1912

7 jutott lord Rayleigh 1894-ben. Rayleigh a levegő alkotórészeinek tanulmányozására a légkörből előállitott nitrogént mintegy }/

2 % sűrűbbnek találta a tisztán vegyületeiből leválasztott nitrogénnél. E megfigyelésre William Ramsay-vel nagyobb mennyiségben állították elő e korábban már Canvendich-től észrevett maradék gázt, amelyről ekkor kitűnt, hogy az egy még nem ismert, tulajdonságaiban a nitrogénhez rendkívül hasonló tulajdonságú közömbös hatású új elem; s ezt argonnak nevezték el. Későbben, midőn a cseppfolyós levegő már nagyobb mennyiségben előállítható volt, az argon kíséretében még újai)]), addig egyáltalában nem ismert elemeket a neont, héliumot, kryptont és xenont fedezték fel a levegőben, hol e gázok aránylag igen kis mennyiségben fordulnak elő, legtöbb van az argonból, de például a xenonból egy köbméter levegőben 0-035 cm

3-nyi van. Legutóbb pedig Gautier (1898) francia kémikus vizsgálatai azt bizonyítják, hogy a levegő, bár csekélyebb mennyiségben, éghető gázokat hidrogént és szénhidrogéneket is tartalmaz. Ez újabb kutatások alapján a légköri levegő összetétele Hann meteorológus számításai szerint a föld felszínén 10° C. közép-hőmérséklet és 7(50 inni. légnyomás mellett köbméterenként: 780*3 liter nitrogén 209-9 ,, oxigén 9-4 ,, argon 0-3 ,, szénsav 0*1 ,, hidrogén. Továbbá az argon kíséretében csekélyebb mennyiségben előforduló nemes gázok köbméterenként: 11'— cm

8 neon ()• 7 „ hélium 0-19 „ krypton 0'035 ,, xenon. A légkör ez alkotó részei közül az oxigén, bár nem egészen állandó, hanem igen szűk határok között 205'3 és 210.1 között ingadozik. Ez ingadozást egyrészt a sze-