Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1912

4 hogy ama jóindulatú támogatásukat, a páratlan kartársf szeretetüket, melyet ezen intézetben való működésem kezdete óta tapasztaltam, tőlem meg ne vonják, fogadjanak bizalommal, támogassanak jó tanácsaikkal s én, bár mélyen érzem gyengeségemet, hiszem, hogy kitartó szorgalommal és lelkiismeretes munkássággal méltóvá teszem magam a főt. és mélt. egyházkerületi közgyűlés előleges bizalmára, kartársaim szeretetére. Székfoglaló értekezésem tárgya: A légköri levegő alkotó részei és folyósítása. A levegővel, mióta jelenlétéről tudomást szereztek, állandóan foglalkoznak, mindig akadnak olyanok, akik újabb vizsgálat alá veszik és újabb adatokkal bővítik ki róla való ismereteinket. A természettani tudományok modern és óriási haladása ma már nemcsak alkotó részeinek pontos megállapítását tette lehetővé, hanem egyúttal módot nyújt ezen mérhetetlen mennyiségben rendelkezésünkre álló nyersanyagnak ipari és mezőgazdasági célokra való felhasználására is. Még másfél száz évvel ezelőtt a görög természetbölcselők és Aristoteles után könnyű elemnek tartották, mely más testekkel szilárd vegyületbe mehet át. Képződésére vonatkozólag pedig Plinius nyomán azt hitték, hogy vízből lesz és viszont a levegő vízzé válik és akadt meteorologus (De Luc), ki azt tanította, hogy ez az átváltozás a felhőkben elektromosság segítségével megy végbe. Ez a nézet, bár mint a régiek egyéb természetre vonatkozó nézeteinek semmi kísérleti alapja sem volt, mégis némi változtatásokkal egészen a XVII-ik századig fenntartotta magát. A XVII-ik században Van-Helmont orvos és természetvizsgáló az első, ki a levegő anyagi összetételével foglalkozott és kísérletileg" kimutatta, hogy annak csak egy bizonyos hányada okozza a testek égését. Bár régtől fogva természetesnek tartották, hogy a lélegzéshez levegő szükséges, rájönnek (Mayow angol orvos), hogy a lélegzést nem az egész levegő, hanem .csak az a része táplálja, amely az égést fenttartja és pár év múlva (1772) Rutherford kimutatta, hogy az égés