Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1912
9 alkalmával és a víz gyors párolgásakor képződik. Ez magyarázza azt, hogy a tengeri levegő többet tartalmaz belőle, mint a szárazföldi. Nagy városok levegőjében soha sincs, mert az itt előforduló oxidálható testek elbontják. A hidrogén és a szénhidrogének képezik a levegő éghető gázait. Vizsgálatukkal Gautier Armand francia kémikus foglalkozik, ki 1898-ban Páris levegőjét elemezve, annak 100 literében 19*5 cm 3 szabad hidrogént, 12-1 cm 3 methantés 1-7 cm 3 magasabb rendű szénhidrogéneket, továbbá 0*2 cm 3 szénoxidot talált. Ez ádatok azonban nem állandók, változnak hely, idő és magasság szerint. A tenger feletti levegő szénhidrogéneket nem tartalmaz, aminek valószínű oka az, hogy e gázok a vízben igen könnyen oldódnak. Az erdők levegőjében viszont mindig kétségtelenül megállapította a methant, azonkívül a terpének jelenletét is, bár ez utóbbi mennyiségét, nem határozta meg. Ez éghető gázok közül a methan o o és a többi szénhidrogének a szerves anyagok bomlási termékei gyanánt tekinthetők. A hidrogén eredetére vonatkozólag azonban Gautiernek az a véleménye, hogy e gáz vulkánikus eredetű, egyrészt a vulkánikus kőzetekből fölszabaduló gázokkal kerül a levegőbe, másrészt pedig a föld belsejében képződik, ott ahol a hőmérséklet 280° C, ahol víz, vagy savas gőz hat vulkános kőzetekre. E hőmérsékleten ugyanis sikerült Gautiernek vascsőben gránit és víz egymásra hatásából, a keletkező gázokhoz viszonyítva, aránylag nagyobb mennyiségű hidrogént előállítani. A vulkánok belsejében tehát állandóan képződik a hidrogén, ahonnan azután a levegőbe keiül s mint rendkívül könnyű gáz, a magasabb régiókba száll. A légáramlás a föld felszínéről jelentékeny mennyiségű szervetlen és szerves anyagot sodor magával, ott lebegnek ezek, mint megszámlálhatlan, végtelen apró és finom porszemek az ablakon beszűrődő napsugár útjában, velük táncolnak a port adó környezetből jutott szerves lények, az úgynevezett baktériumok is. Ezek az apró testek a füsttel levegőbe jutó szénpor, a kőzetek és
