Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1910

4 anyag feldolgozásában nem mindenütt alkalmazza a történelmi munkákban elengedhetetlen bírálatot, de hiszen fiatal ember volt még és a legszigorúbb kritikusai is kénytelenek voltak elismerni, hogy mint anyaggyűjtő nagyon értékes munkát végzett. Azokon a nyomokon, melyeken ő az áttörés nehéz és ernyedetlen szorgalmat kívánó munkáját megkezdte, ő utána már lehet biztosabban haladni, de az ő munkáit figyelmen kívül hagyni nem lehet. A lázas szorgalmú gyűjtő minden erényével ékeskedik. Előtte értéktelen adat nem voll, mindent felkutatott s mindent összeírt hűségesen, oly lelkiismeretes gonddal, hogy az ő nyomdokain haladni kívánók értékes adatokat kutatva, haszonnal forgathatják köteteket tevő írásait. Mint tanárt, minden ténykedésében az ifjúság okos szeretete vezette. Nem ereszkedett le hozzájok, de felemelte őket magához. Szinte aprólékosságig menő gondolat vezette azokat és a maga példájával szoktatta a munkára. Ügynevezett nevelői fogásai nem voltak, brillírozni ő tanítványaival nem akart soha, de értékes klenodiumként hagyta tanítói pályára készülő tanítványaira azt, ami az ő működését irányította a lelkiismeretességet. Az apai szeretet melegével és a kutató tudós mindenre kiterjedő figyelmével közeledett a gyakorló-iskola kis növendékeihez, a fejlődő gyermeklélek tanulmányozása széleskörű munkássága közepette is legkedvesebb foglalkozása volt. Alapjában zárkózott, de egyébként derűit kedélyvilága, a kis gyermekek körében szerzett tapasztalatainak elbeszélésekor csillant fel néha-néha. Ilyenkor beláthatunk a többnyire komoly hangulaLú ember lelkébe, de ezek csak tűnő sugarak voltak. Mint ember nem tartozott azon szerencsés kevesek közé, akik egyéniségűknek varázsával jóformán egy pillanat alatt beférkőznek a szívekbe. Barcsa János nem tudta és nem is akarta magát kedveltetni, vele huzamosabb ideig kellett érintkezni s csak akkor láthattuk, hogy lelki világa mily gazdag tiszteletreméltó vonásokban, mily nemesen egyszerű és becsületes a .gondolkozásmódja, mennyi