Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1910

5 munkaszeretet és önfeláldozás rejlik benne. Akik közelebbről ismerték, jól tudják, hogy Barcsa János dr., h. egyháza és iskolája ügyéről volt szó, a fáradságot nem ösmerte és az anyagi hasznot sohasem nézte. De nemcsak egyháza és iskolája számíthatott rá minden körülmények között, hanem minden kulturális mozgalom. A művelt élet arénájában nem kereste ő a kényelmes páholyokat, hanem ott volt mindenütt a porondon, ahol elesei) és küzdelmes volt az élei, ahol komolyan é. altruisztikusan dolgozni kellett. Szerény sorsból, tisztán a maga erejével és vasizorgalmával küzdötte lel magát arra a polcra, melyet ambiciója végállomásának nem tekintett és amely polcon a megállapodás ránézve kívánatos nyugalmát, korai halála miatt nem élvezhette. Életrajzi adatai a következők : Született Tetétlenen, Hajdú megyében, 1871 december 8-án, református szülőktől. Középiskoláit a debreceni református főgimnáziumban végezte jeles eredménnyel. 1891-től 1896-ig a budapesti tudomány-egyetemen tanult s az 1897 98. év első félévében a berlini egyetemen túlnyomókig történelmi tárgyakat hallgatott. 1891-ben középiskolai tanári oklevelet nyert a történelemből és a latin filológiából Budapesten és 1901-ben ugyanott a magyar nyelv és irodalomból, mint harmadik szaktárgyból kiegészítő képesítést szerzett. A gyorsírás lanítására, még mint egyetemi hallgató 1894-ben képesít teteit. 1898-ban korábbi egy éves önkéntesi szolgálata alapján honvéd hadnaggyá neveztetett ki, mely minőségében három év múlva szolgálaton kívüli viszonyba helyeztetett át. 1890 április havától a hajdúnánási református gimnáziumban működött, ahol a latin és magyar nyelvet, történelmet, tornát, francia nyelvet és gyorsírást tanította. A nánási gimnázium gyorsíró körét ő alakította meg. Figyelemreméltó irodalmi műköséséről a szakfolyóiratokban is jelentek meg elismerő nyi-latkozatok. Egyháza iránti érdeklődéséből megírta a hajdúnánási református egyház történetét a Debreceni Protestáns Lap számára, melyből az iskolafentart ó