Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1910

Dr. BARCSA JÁNOS (1871 -1910.) Néhai Barcsa János dr. emlékének legyen szentelve e néhány sor, melynek megírásában a kegyelet, kartársi szeretei és az igazság vezetik tollamat. Orvul ragadta el a halál sorainkból ezt a munkában fáradságot nem ismerő és pihenést keresni nem tudó fiatal életet, mélységes bánatba merítve hőn szeretett családját s fájó emléket hagyva maga után kartársai, tanítványai és ismerősei szívében. Minden emberi haladás ősi mozgató ereje az olthatatlan tudásvágy sarkalta, ösztönözte, kergette előre és mindig előre, még akkor is, mikor a szellemi erejével arányban nem álló törékeny test szervezete tilalomfákat állított a korán megszokott és megkedvelt nagymérvű munkálkodás folytatása elé. A lankadatlan munka tette öt naggyá, nemessé, ez volt a szórakozása, ebben kereste a pihenést és mégis meg kell mondanunk ezt is a munka ölte meg. Csodálkozásra kell, hogy indítson mindenkit írásainak szokatlanul nagy mennyisége. Szinte hihetetlennek látszik, hogy az egész embert igénylő tanári elfoglaltatás mellett ennyit össze lehessen írni, fel lehessen kutatni, hiszen ezek a munkák egy másik egész embert igényeltek volna, és amint a szomorú vég példázza, igényeltek is egy igazán derékban kettétöri fiatal élet időelőtti kimúlásával. Barcsa János dr. kiadott munkáiról azoknak, akik ismerik, lehettek különböző véleményeik, szemére vethették még életében, hogy az általa összegyűjtött óriási 1*