Szent Márta ipari leányközépiskola, Debrecen, 1941

Hódolat. A nagy nemzeti jubileumok sorába foglaljuk a katolikus lélek öntudatával és i magyar szív meleg hálájával szentséges Atyánk, XII. Pius pápa püspökké szentelésének 2Í éves évfordulóját. Intézetünk tanári kara és ifjúsága hódol előtt-.? ezen a jubileumon, mirif Krisztus helyettesi? előtt. A gyermeki jbzív őszinte ragaszkodásával hitet teszünk mellette, högy tanításában, intelmeiben és parancsában Isten ikaratának közvetítését látjuk. Mert ráemlékezünk Krisztusra és hiszünk szavaiban: 'Aki titeket hallgat, engem hallgat. ..« Hódolunk előtte, mirit a lelkek legfőbb pásztora előtt, aki életét is kész odaidni juhaiórt. Tagját látjuk benne annak a »vérző dinasztiának*, amelynek 32 rértanú pápája van. Ügy tekintjük súlyos aggódásait, önsanyargatását és vezeklését, nint értünk vállalt és felajánlott áldozatot. Hódolunk előtte, mint az igazság és erkölcs rendíthetetlen bajnoka előtt, aki Keresztelő Szent János bátorságával kiáltja a Világ Heródeseinek: »Non licet!« És hirleti rendíthetetlenül az engesztelődést a jelen vérzivataros napjaiban, a gyűlölködés is bosszúállás vad küzdelmeiben. És meghatva ünnepeljük benne a népek Atyját, aki atyai szívére akarja ilelni a föld minden népét, aki önzetlenül fárad minden nép boldogításán és ityai részvéttel vigasztalja a szenvedő emberiséget. Hálával gondolunk reá, mint nemzetünk igaz barátjára, aki Szent István kiráyunk jubileumi évét és az eucharisztikus kongresszust magas megjelenésével a rilág egyetemes ünnepévé tette. A magyar nép örökre szívébe zárta őt ezért. Nem tudjuk elfelejteni, hogy hogyan fejezte ki mély hódolatát a Szent Korona, lemzeti életünk szimbóluma előtt. Szívünkben még ma is visszhangzanak édes ínyany elvűn kön mondott imádságai és áldása. Igen, — »a Magyarok Nagyasszonya ís a Szent Jobb« megáldottak bennünket az ő imádságára és megindították hálánk felszabadulásának örvendetes eseménysorozatát. Mély hálával telik meg a szívünk, ha a világ népeinek megbékítéséért való fáradozásait szemléljük. Örömmel fogadjuk azt az 5 alapelvet, amelyet karácsonyi szózatában a háború után újjáépítendő világrend erkölcsi alapjául megállapított. Ügy tekintünk rá, mint második Nóé Pátriárkára, aki a vérözön felett úszó bárkából mindaddig küldi békeszózatának galambjait, amíg végre meghozzák a béke olajfaágát. Addig szakadatlanul száll fohászunk az Ég felé: Tartsd meg Isten Szentatyánkat!. ,,