Kegyes tanítórendi kereskedelmi középiskola, Debrecen, 1941

tudja tekinteni az adott helyzetet. A merkantilista világ hasznos polgára, tisztviselője tehát azért értett a geometriához, könyvvitelhez, számvitelhez, építészethez, vízműtanhoz és levelezéshez, hogy ezen a tudásalapon világosan tudjon tájékozódni munkakörében és a kapcsolatos feladatokban. A mérnökképzés még nem központosul a szorosan vett mérnöki ismeretekre. A mérnök épp úgy megállja a helyét más közgazdasági pályán is. Érdemes megvizsgálnunk a bányamérnöki tudományok tanítását. Ismertették a bányászati méréseket, a különféle bányákat, beosztásukat, a bányagépelyeket és a vízvezetést. Térképeken bemutatták a körmöci, selmeci és máramarosi bányákat. Csak éppen bánya nem állt a közelben rendelkezésükre, ahol gyakorlatban is elsajátíthatták volna a szükséges ismereteket. Ezzel, úgy látszik, nem is nagyon törődtek, nyilván azért, mert Szencen nem gyakorlati bányászokat akartak kiképezni, hanem bányászati tudományokban is jól kipallérozott bányahivatali embereket. Valero Jakab, az intézet első rektora az összes tudományok közül különösen a könyvvitel fontosságát hangsúlyozta. Ismét és ismét visszatér ennek a fontosságára. „Amit az épületeknél az alap. ugyanazt jelenti a vállalatoknál a könyvvitel tudománya." A szenei iskolának legfőbb tárgya éppen a könyvvitel. A fenti okfejtés alapján nem szabad természetesen kereskedelmi iskolára sem gondolnunk. Mindenesetre a belkereskedelem szempontjából is volt jelentősége a kollégiumnak. Ez kitűnik a kancellár felterjesztéséből is. Azonban nem volt a kollégium kereskedelmi iskola. Az iskola 1764. év elején kezdte meg a működését. A tanfolyam három éves volt, a tanulókat a filozófia elvégzése után vették fel — évenként húszat. A tanári karban kitűnő tanerőket találunk: Valero Jakabot, aki a gyakorlati tudományok valóságos polihisztora volt, Königsacker József grófot, aki a Scriptura Duplex c. munkájában az első tudományosan rendszerezett könyvviteli munkát adja, Lengyel Félixet és Kiss Adorjánt, a neves építészeket. A rend vezetősége ide küldte gyakorlati tanárképzésre a tehetséges fiatalokat, mint pl. Dom Flóriánt, aki a számtan és építészet tanárjelöltje. Vele hamarosan a szomszédos Tallóson találkozunk, ahol a piarista árvaházat vezette és a növendékeket gyakorlati számtanra tanította. Az alapítólevélből kitűnik, hogy az intézetben csak német nyelven taníthattak, bár elsősorban magyar fiúkat vettek fel. A piaristák természetesen szerették volna ezt a sérelmes állapotot megváltoztatni. 1764-b<?n a pozsonyi országgyűlés néhány tagja: Marjássy soproni követ, Keglevich gróf püspök és a breznóbányai követek megtekintették az iskolát és annak működésőről elragadtatva nyilatkoztak. A szenei háztörténet ezzel kapcsolatban a következőket említi meg: „Azt mindnyájan nagyon fájlalták, hogy nem hazai vagy latin nyelven, hanem németül tanítják a tudományokat. Ezért megígérték, hogy az országgyűlésen a latin vagy magyar nyelven való tanítás érdekében fel fognak szólalni." A felszólalás el is hangzott hamarosan, de hiába, mert a királynő hajthatatlan maradt. A szenei iskolának szomorú a sorsa. 1776-ban leégett s az eddigi mecénás nem volt hajlandó újra felépíttetni. Néhány diákkal és a megmaradt tanszerekkel Tatára költözik az intézet. Egy kis ideig itt tengődik majd Győrbe került, ahol elsorvadt. Épp úgy, mint ahogy a piarista szakoktatási törekvések is elsorvadtak. Csak a matematikai tudományok hagyományos művelése maradt meg emlékül a régi dicsőségből. No meg őseink könyvekbe menekült szelleme. Az új debreceni piarista kereskedelmi középiskola már csak „ácsorgó ajakkal" néz fel dicső eleire. dr. Hegyi Ferenc. 9