Kegyes tanítórendi kereskedelmi középiskola, Debrecen, 1940
3 Gyakorlati életpályák.* Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a pillanat és ezek a napok, ha Európa izzó háborús feszültségét •és az egymást kergető eseményeket tekintjük, másfelé terelik az érdeklődést, rövidebb lejáratú fegyvertények felé s nem nagyon alkalmasak arra, hogy a nevelés hosszantartó építő munkáján elmélkedjünk. Ha azonban gyermekeink jövőjét kell eldönteni s egy életre szóló irányítást adni, akkor a jól meggondolt pályaválasztás örökké időszerű. Amilyen gyors, sőt lényegénél fogva villámgyors a katona sikeres cselekedete, természettől fogva lassú kell hogy legyen minden nevelő munkája, tehát a szülőké •és tanároké egyaránt. Gyermekeink testének és szellemének növekedését siettetni sem orvosi eszközökkel, sem nevelői művészettel nem lehet. Az élet ösztönös erőgyarapodása szabja meg itt a lehetőségeket és a mi irányító, csiszoló, jobbá, tökéletesebbé tevő beavatkozásunk hatalma csak ezeken a határokon belül mozoghat. Az önök gyermekkorában s ifjúkorában, m. t. Hölgyeim és Uraim, kisebb gondot jelentett a pályaválasztás. Igaz, hogy már kezdetét vette akkor is a társadalmi rétegződés eltolódása, cseréje, amely mindig felforgatja és megzavarja a hagyományos pályaértékelést. Ez azonban simább átmenetekben folyt le s nagyjában átmentette napjainkig az 1848-i szabadságharccal s az 1867-es kiegyezéssel kialakított társadalomgazdasági rendet. Ennek keretében, a benne megszabott adottságokhoz mérten alakult az ifjúság pályaválasztása. Lássuk előbb néhány szóban, mi is volt ez a társadalomgazdasági rend, hogy világosabban megértsük, minek az előestéjén állunk ma. Ismeretes önök előtt, hogy miképen rétegződött a még nem egészen száz éves életkorú magyar polgári társadalom. Volt egy vékony réteg nagybirtokos, születési főnemesség, amely vérében erősen keveredett a nyugati államok főnemességével s a széles rétegek társadalmi áramlásában alig vett részt. így bennünket nem érdekel. Közelebb áll hozzánk a régi középnemesség, amely az 1848 előtti hűbéri társadalom idejében a politikai Magyarországot képezte. Ez is földbirtokából, a mezőgazdasági termelés irányításából élt, azonkívül a megyei s később az állami közhivatalokat szállotta meg, amikor Kossuth jobbágyfelszabadításának nagy társadalmi reformja folytán földjéből kiszorult. A későbbi idők folyamán erősen keveredett az alsóbb iparos és földművelő rétegekből feltörekvő, iskolákat végzett értelmiségi elemekkel. Ma már nincs gyakorlati különbség nemes és nem nemes között s a közhasználat középosztályába tartozónak vesz minden szellemi munkából élő embert. Pontos határok nincsenek s a középosztály felsőbb rétegei a történelmi dzsentribe és vagyonburzsoáziába, alsóbb rétegei pedig a kispolgárságba sok-sok fokozaton vezetnek át. Az utóbbiba tartoznak az iparosok, módosabb gazdák, altiszti rangú közalkalmazottak. Alattuk van a nép széles rétege, a vagyontalan ipari és mezőgazdasági munkássággal, törpebirtokosokkal, napszámosokkal stb., amit most nem akarok részletezni. Ennek a társadalmi tagozódásnak szükségletére alkották meg nevelési rendszerünket. A főnemesség, mint említettem, átmentette a hűbéri * Borotvás Nagy Sándor egyetemi m. tanár előadása még 1940. május 21-én hagzott el a Szülök értekezletén. Annyira időszerűnek találjuk, hogy újra leközöljük változatlanul.
