Kegyes tanítórendi kereskedelmi középiskola, Debrecen, 1940

10 lődését. Volt tanítványaim közül minden második textiles, minden harmadik a motorgyártó, gép- vagy finom fémipari szakmában tapossa ki magának jövőjét. Sokan mennek vegyi szakmára és az Ígéretes élelmiszerkivitelre. A legbiztosabb jövőt igéri, ha érettségi után, az iskolában szerzett ismeretkinccsel beállnak gyakornoknak és kitanulják a szakma ipari részét. Teljesen kitanulni ugyan nem lehet ily rövid idő alatt, de nem is kell. Elég a technikai tájékozottság. Azután mennek a vállalat kereskedelmi részébe s érvényesülnek tehetségük szerint, vándorolnak jobb jövedelemért a vállalatok közt vagy önállósulnak. Az egyik legnagyobb magyarországi szövőgyár, ma már világcég, még arra is folyósított törekvő fiatalembereknek kölcsönt, hogy a híres glasgowi textilakadémiára menjenek ki tisztviselőnek, olyan értéke van egy-egy kereskedelmi s ipari viszonylatban egyaránt jól képzett szakembernek. S még egyet ne felejtsünk el: az ilyenek területe nemcsak Magyarország, hanem széles e világ. A végére értem! Hangsúlyoztam, hogy a XX. század munkaéthoszában nemcsak szép szólamokban került piedesztálra a testi munka, a szerszámé a tollé mellett, hanem verítékes valóságban. Aki azonban ettől irtózik, az fordítsan hátat az üzleti pályának és maradjon íróasztalember. Valahogy visszakanyarodtunk a középkor erkölcseiben legjámborabb időszakához, amikor az ora et labora, imádkozzál és dolgozzál, erkölcsi parancsaiban ismét egyértelművé avatódik kéz és elme alkotása. A társadalom és benne a nevelés többször tett már kísérletet, hogy visszakanyarodjék a tisztán könyv és betűkultúra vértelen elmélete mellől a gyakorlati hasznossági alkotás ösvényére, de ez a zsenge ráismerés a hagyomány mérhetetlenül nagyobb tehetetlenségi erejének nyomása alatt ellanyhult. Most újból ilyen nagy nevelői és társadalmi kísérlet korát éljük, remélhetőleg el nem lanyhuló sikerrel. Nem véletlen az, hogy ez a nagymultú taní'.órend, amelynek vendégeként s megbízásából itt beszélhetni szerencsém van, azonnal megértette a kormány szándékát és elsőnek szegődött a gyakorlati nevelőeszmények szolgálatába. A kegyesrendiek már ezelőtt százhatvan évvel óriási szolgálatot tettek a magyar művelődésnek, amikor ínég Mária Terézia idejében apostolkodtak a reális ismeretek művelésében és terjesztésében. Az első magyar könyvviteli könyv írója, gazdák, mérnökök, építészek, iparművészek, levelezés, ker. számtan s egyéb közgazdasági tudományok művelő: kerültek ki soraikból és Széchenyi l3tván meghatottan emlékszik vissza Révai főtisztelendő úrra, a híres é3 sokoldalú Révai Miklósra, akitől építészeti szakrajzot tanult a Pesti por és sár későbbi írója, a modern főváros, Lánchíd, Vaskapu s egyéb műszaki remekek megteremtője. Ez a rend most a változott idők új céljainak szolgálatára kereskedelmi iskolai tagozatot nyitott. Azért nyitotta, hogy benépesüljön és hogy gazdasági érékű debreceni magyarok raja áramoljon ki belőle, és segítsen megszállani közgazdaságunk hadállásait. Szerencsés az a szülő, aki az ő nevelő gondjukra bízhatja fiát, mert ez a növendék részesévé lesz a kipróbált piarista hagyományoknak, a kívülállóktól is csodált piarista iskolai szellemnek és ennek az időálló módszereket s elveket kijegecesített nevelői gyakorlatnak földolgozásában, mintegy a mult átölelő, erős karjában kapja a jelen és jövő legidőszerűbb, legégetőbb nemzeti szükségletet kielégítő, leggyakorlatibb nevelői küldetést teljesítő, újszerű, szinte az alakulás hevétől forró ismeretanyagát. Hölgyeim és Uraim — éljenek ezzel a lehetőséggel!