Kegyes tanítórendi kereskedelmi középiskola, Debrecen, 1940

9 legélelmesebbjeiket nagy vállalatoknál, áruházaknál, gyáraknál. A körülbálványozott közhivatalok vonzerejét ugyanis szintén a kereslet és kínálat, munkapiac és azok könyörtelen gazdasági törvényei szabályozzák. A világháború előtt a legtehetségesebb elem szabad pályákra tódult, mert a hivatalnoki pálya vagyonban és jövedelemben nem tudott versenyezni a magángazdaságéval. Csak a vesztes államokban vérzett el a munkavállalkozás és fordult meg a kocka: viharállóbbnak bizonyult a közhivatal és az elsőrendű elemek oda tódultak s a gazdafiú szívesen lett községi jegyző, az ügyvéd bírói vagy polgármesteri állásra pályázott, a jelesérett katonatiszt, a magánorvos községi alkalmazott, stb. A most induló helyzet fordítottja az előbbinek. Vénhedt társadalmak jellemzője a nyersebb, küzdelmesebb, de többet igérő pályától való irtózat s egy társadalom megújhodásának az a legbiztosabb fokmérője, mekkora lendülettel vállalkozik ifjúsága keményebb teljesítményekre. Bevallom önöknek, végtelen boldogság tölt el s bizalom a jövőben, amikor a fővárosban köszön az utak forgatagában egy-egy ismerős arcú fiatalember, megállít s kiderül, hogy tavaly érettségizett tanítványommal állok szemben. Elmeséli milyen vállalatban, üzletben helyezkedett el s előadja nagyszabású terveit. E tervek nem légből kapottak. Köztudomású, hogy a kormányzat is támogatja ifjaink térfoglalását a gazdasági pályákon, hisz nyilvánvaló igazság, hogy a legkitűnőbb üzletember az lesz, akit istenadta vállalkozó tehetségén kívül a tudatosan irányított nevelés is ehhez segít. Nem tudom itt most a gazdasági pályák gazdag sorozatát fölvonultatni, inkább egy-két jellemző s önmagától kínálkozó lehetőséget tárok föl, tanács formájában, csupa olyat, ami másoknak már bevált. Kezdjük a dolgot ott, hogy 14 éves fiúk milyen egyéniség ? Ha nagyon érzékeny lelkű, irodalmi, tudományos hajlamú, mindig könyveket bújó, elvont gondolkodáshoz vonzódó, szervezetileg törékeny, sőt tovább megyek és kimondom a pedagógus szájából furcsán hangzó szót, ha nagyon szófogadó, nagyon szívesen engedi át magát mások vezetésének, nagyon önállótlan a cselekvésben, nagyon mintagyerek és egyáltalán nincsenek robinzoni vágyai — akkor ne adják a kereskedelmi tagozatba. De ha jó számoló, nyelvtehetség, kombinatív hajlamú, gyors elhatározású, a saját kamaszötleteiben még a szülői hatalommal is dacoló, bátran, néha vakmerőnek feltűnő módon cselekvő tipus, akkor vétkeznek a magyar társadalom érdeke és saját gyermekük jövője ellen, ha nem a kereskedelmi tagozatba adják. Lehet, hogy ügyszeretetem túlzásokra ragad, de ez a nem apró részletekben, hanem nagy vázlatokban gondolkodó, szívesen csereberélő, kis pénzével ügyesen bánó vagy saját diákötleteiből, munkájából néhány fillért kereső, az a kifelé tevékeny, kezdeményezésre, felelősségvállalásra termett, élénk és tettrekész tipusbeli ifjú az, aki a mi, magyarfajú üzletemberek nélkül szűkölködő társadalmunknak legnagyobb ígérete. Ezeket ne csak anyagtalan eszmények szolgálatára neveljük, hanem vaskos életharcra, hiszen vannak gyakorlati erények, amiket egészséges cselekvési és birtoklási ösztön igazol s amelyeket végzetes kár volna visszafojtani, termékeny irányuktól eltéríteni vagy erkölcsileg is művelt emberhez méltatlannak föltüntetni. Az ilyen fiúk végezzék el a kereskedelmi iskolát. Érettségi után pedig azonnal lépjenek kenyérkereső állásba hajlamuk szerint. Rohamosan belterjesedő földművelésünk, biztos lendülettel fejlődő iparunk, pezsdülő külkereskedelmünk számban óriási közgazdasági értelmiséget képes fölszívni. Az utóbbi évek már ki is alakították az ilyen fiúk iskolán túli további neve-