Kegyes tanítórendi kereskedelmi középiskola, Debrecen, 1939
6 iskolákat végzett értelmiségi elemekkel. Ma már nincs gyakorlati különbség nemes és nem nemes között s a közhasználat középosztályba tartozónak vesz minden szellemi munkából élő embert. Pontos határok nincsenek s a középosztály felsőbb rétegei a történelmi dzsentribe és vagyonburzsoáziába, alsóbb rétegei pedig a kispolgárságba sok-sok fokozaton vezetnek át. Az utóbbiba tartoznak az iparosok, módosabb gazdák, altiszti rangú közalkalmazottak. Alattuk van a nép széles rétege, a vagyontalan ipari és mezőgazdasági munkássággal, törpebirtokosokkal, napszámosokkal stb., amit most nem akarok részletezni. Ennek a társadalmi tagozódásnak szükségletére alkották meg nevelési rendszerünket. A főnemesség, mint említettem, átmentette a hűbéri időkből a születési elvet mindmáig s mivel gyakorlatilag ebbe az osztályba bejutni nem lehet, kívül áll a társadalmi rétegáramláson. A többi társadalmi osztályok között azonban megszűnt a születés alapján kasztszerűen elzárt állapotok, leomlottak a hűbériség gátjai és gyakorlatilag is mind teljesebb szabadsággal érvényesül az egyének, családok fölemelkedése vagy lecsúszása. Ma is sokat számít a boldogulásnál, hogy ki-kinek a fia r de távolról sem annyit, mint a múltban. Elvben, munkával, arravalósággal, szerencsével föl lehet jutni a legmagasabb polcra s e gáttalan társadalmi emelkedésnek legjárhatóbb útja az iskola. Közoktatásunk pontosan követi az előbb itt vázolt osztálytagozódást. Vannak egyetemek, főiskolák és gimnáziumok az értelmisági középosztálynak, polgári iskolák a kispolgárságnak, elemi iskolák a széles néprétegeknek. Észrevehetik azonban, hogy eddig nem szóltam egy társadalmi rétegről és egy iskolafajról. Szándékosan hagytam utoljára. Ez a réteg a vállalkozóréteg s ez az iskolafaj a gazdasági szakiskola, vagyis a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági iskola. Azért nem illesztettem belé az előbb vázolt keretekbe, mert a magyarországi vállakozó réteg nem volt magyar, a szakiskola pedig úgyszólván máig magánügy volt, mellékhajtása, hamupipőkéje volt a közoktatás terebélyes fájának. így jutok el fejtegetéseim voltaképeni magvához, hogy felhívjam figyelmüket: társadalomélettani alapon mi irányította a nevelést s a pályaértékelést, pályaválasztást és mi fogja, minek kell irányítania holnap. Nem volt magyarfajú vállalkozó réteg a magyar társadalomban — említettem Ez történelmi tény, amire ugyan talán épp Debrecen és még egy néhány sziget a magyar néptengerben rácáfol, de országos viszonylatban igaz. A magyar fajtabeliek ezeréves történetünk folyamán vagy földet műveltek, vagy katonáskodtak, vagy kormányozták az állam gépezetét, de üzletileg nem vállalkoztak. Csak csekély töredékük adta magát kereskedésre. Kisiparos még akadt, de komoly értelemben vett vállalattá üzemük nem fejlődött. „Illik-e magyarhoz csalfa kereskedés" — kérdi báró Orczy Lőrinc a XVIII. században. Nemcsak magyar faji hiány volt a vállalkozói eszmétől való húzódózás, a közgazdasági közöny, hanem fokozódik a tőlünk keletre lakó népek-