Kegyes tanítórendi kereskedelmi középiskola, Debrecen, 1939

14 Mos,t újból ilyen nagy nevelői és társadalmi kísérlet korát éljük, remélhetőleg el nem lanyhuló sikerrel. Nem véletlen az, hogy ez a nagymultú tanítórend, amelynek vendégeként s megbízásából itt beszélhetni szerencsém van, azonnal megértette a kormány szándékát és elsőnek szegődött a gyakorlati nevelőeszmények szolgálatába. A kegyesrendiek már ezelőtt százhatvan évvel óriási szolgálatot tettek a magyar művelődésnek, amikor még Mária Terézia idejében apostolkodtak a reális ismeretek művelésében és terjesztésében. Az első magyar könyvviteli könyv írója, gazdák, mérnökök, építészek, iparművészek, levelezés, ker. számtan s egyéb közgazdasági tudományok művelői kerültek ki soraikból és Széchenyi István meghatottan emlékszik vissza Révai főtisztelendő úrra, a híres és sokoldalú Révai Miklósra, akitől építészeti szakrajzot tanult a Pesti por és sár későbbi írója, a modern főváros, Lánchíd, Vaskapu s egyéb műszaki remekek megteremtője. Ez a rend most a változott idők új céljainak szolgálatára kereskedelmi iskolai tagozatot nyitott. Azért nyitotta, hogy benépesüljön és hogy gazdasági értékű debreceni magyarok raja áramoljon ki belőle, és segítsen megszállani közgazdaságunk hadállásait. Szerencsés az a szülő, aki az ő nevelő gondjukra bízhatja fiát, mert ez a növendék részesévé lesz a kipróbált piarista hagyományoknak, a kívülállóktól is csodált piarista iskolai szellemnek és ennek az időálló módszereket s elveket kijegecesített nevelői gyakorlatnak földolgozásában, mintegy a mult átölelő, erős karjában kapja a jelen és jövő legidőszerűbb, legégetőbb nemzeti szükségletet kielégítő, leggyakorlatibb nevelői küldetést teljesítő, újszerű, szinte az alakulás hevétől forró ismeretanyagát. Hölgyeim és Uraim — éljenek ezzel a lehetőséggel!