Kegyes tanítórendi kereskedelmi középiskola, Debrecen, 1939

13 maszötleteiben még a szülői hatalommal is dacoló, bátran, néha vakmerőnek feltűnő módon cselekvő tipus, akkor vétkeznek a magyar társadalom érdeke és saját gyermekük jövője ellen, ha nem a kereskedelmi tagozatba adják. Lehet, hogy ügyszeretetem túlzásokra ragad, de ez a nem apró részletekben, hanem nagy vázlatokban gondolkodó, szívesen csereberélő, kis pénzével ügyesen bánó vagy saját diákötleteiből, munkájából néhány fillért kereső, az a kifelé tevékeny, kezdeményezésre, felelősségvállalásra termett, élénk és tettrekész tipusbeli ifjú az, aki a mi, magyarfajú üzletemberek nélkül szűkölködő társadalmunknak legnagyobb ígérete. Ezeket ne csak anyagtalan eszmények szolgálatára neveljük, hanem vaskos életharcra, hiszen vannak gyakorlati erények, amiket egészséges cselekvési és birtoklási ösztön igazol s amelyeket végzetes kár volna visszafojtani, termékeny irányuktól eltéríteni vagy erkölcsileg is művelt emberhez méltatlannak föltüntetni. Az ilyen fiúk végezzék el a kereskedelmi iskolát. Érettségi után pedig azonnal lépjenek kenyérkereső állásba hajlamuk szerint, Rohamosan belterjesedő földművelésünk, biztos, lendülettel fejlődő iparunk, pezsdülő külkereskedelmünk számban óriási közgazdasági értelmiséget képes fölszívni. Az utóbbi évek már ki is alakították az ilyen fiúk iskolán túli további nevelődését. Volt tanítványaim közül minden második textiles, minden harmadik a motorgyártó, gép- vagy finom fémipari szakmában tapossa ki magának jövőjét. Sokan mennek vegyi szakmára és az ígéretes élelmiszerkivitelre. A legbiztosabb jövőt igérí, ha érettségi után, az iskolában szerzett isjneretkinccsel beállnak gyakornoknak és kitanulják a szakma ipari részét. Teljesen kitanulni ugyan nem lehet ily rövid idő alatt, de nem is kell. Elég; a technikai tájékozottság. Azután mennek a vállalat kereskedelmi részébe s érvényesülnek tehetségük szerint, vándorolnak jobb jövedelemért a vállalatok közt vagy önállósulnak. Az egyik legnagyobb magyarországi szövőgyár, ma már világcég, még arra is folyósított törekvő fiatalembereknek kölcsönt, hogy a híres glasgowi textilakadémiára menjenek ki tisztviselőnek, olyan értéke van egy-egy kereskedelmi s ipari viszonylatban egyaránt jól képzett szakembernek. S még egyet ne felejtsünk el: az ilyenek területe nemcsak Magyarország, hanem széles e világ. A végére értem! Hangsúlyoztam, hogy a XX. század munkaéthoszában nemcsak szép szólamokban került piedesztálra a testi munka, a szerszámé a tollé mellett, hanem verítékes valóságban. Aki azonban ettől irtózik, az fordítson hátat az üzleti pályának és maradjon iróasztalember. Valahogy visszakanyarodtunk a középkor erkölcseiben legjámborabb időszakához, amikor az ora et labora, imádkozzál és dolgozál, erkölcsi parancsaiban ismét egyértelművé avatódik kéz és elme alkotása. A társadalom és benne a nevelés többször tett már kísérletet, hogy visszakanyarodjék a tisztán könyv és betűkultúra vértelen elmélete mellől a gyakorlati hasznossági alkotás ösvényére, de ez a zsenge ráismerés a hagyománya mérhetetlenül nagyobb tehetetlenségi erejének nyomása alatt ellanyhult..