Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1929

iitcákban, amelyekben annyi a szemét, mintha itt gyűjtenék össze. Ez a városrész a tenger fölött emelkedő hegyoldalba épült. Kicsiny a hely, a lakások szinte szorongnak egymás mellett. Az ablakok mind nyitva, előttük ruhát szárítanak. A ruhamosás számára a tengerparton külön mosócsarnok van. A kőmedencékbe bőven folyó vízben mosnak az asszonyok, leányok s a visszhangos épületből keleties dal panaszkodik. Itt még csak megkapott ez a dalolás, később azonban, amikor a férfiak szinte fejhangon dalolt panaszkodó nótái; hallottam, kiábrándultam a spanyol dalból. Nem férfihoz illő ez a siránkozó hang. A tengerpart meglepően szép. Csaknem teljesen köralakú az öböl. Concha a neve, ami kagylót jelent. Az öböl két szemben lévő végét növényekkel, épületekkel elborított domb alkotja; aránylag keskeny szoros vezet a végtelenbe nyúló tengerbe. Itt van a „strand". Finom sárga homokján több száz, többnyire kisgyerek hancúrozik édesanyja őrizete mellett. A nap erős tüzében úgy csillog az öböl vize, mintha ezüst tükör volna. Az állandóan harsogva hullámzó tenger hófehér tarajaiban feldobált gyerekek mintmegannyi fekete pont. A levegőnek olyanféle szaga van. mint a tengeri halcsarnoknak. Itt van a népfürdő. Mellette a díszes királyi fürdő, mert a királyi család is San Sebastiánban szokott fürdőzni a nép közvetlen szomszédságában. Ezen túl a jómódúak fürdője terjeszkedik. Fürdőház, magánosok kabinjai sorakoznak a part hosszában; most azonban itt néptelen a part. San Sebastián a spanyolok legelőkelőbb tengeri fürdője és sok külföldi is felkeresi. A tengerpartot nagyszerű park kíséri. Pálmafái, a legkülönbözőbb színű virágai, a parkokat ellepő közönség sokasága valószínűleg más magyar embert is úgy érdekelt volna, mint engem. A sétáló közönség soraiban sok a dada, akiknek hímzett fehér ruhája élénk ellentétben van a többi nő teljesen fekete ruhájával, a magas sevillai fésűbe fejükre erősített fekete lepellel, a mantillával, amely felső testükre borul. Némelyik kezében ott a hagyományos legyező. A dadák baszk népviseletben járnak; nemcsak itt, hanem még Madridban is legszívesebben reájuk bízzák az apró gyerekek gondozását. A park közönségének nagyohb része apró gyerekekből áll, Szokatlan a sok baszksapkás férfi is. Még a jól öltözött fiatal emberek között is számosan hordják ezt a sapkát, amely a mi motorbicikliseink sapkájára emlékeztet. A tovasuhanó autók között egészen nyugodtan ballagnak az ökrös szekerek, amelyeket a baszk-parasztok igazgatnak. Zsúfolásig megtelt vonaton indultam másnap Burgos felé, Correo, azaz postavonat volt, de bizony csak a mérsékelten haladó személyvonatainkkal versenyezhetett volna. Tiszta volt az a III. osztályú kocsi, amelyikben elhelyezkedtem, de minél jobban távolodtunk ©1 San Sebastiántól, annál szemetesebb lett. Újság, zsíros pa pirosdarabok, ételmaradékok, cigarettahamú és -csutak, gyümölcshéj mindenfelé. A hőség rekkenő volt, az ablakok kinyitva, de bizony senki sem törte magát azzal, hogy az ablakon dobálja ki a fölöslegessé vált holmikat. Még az is a padlóra dobta a szemetet, aki a nyitott ablak mellett ült. De csak ez a szemetelés volt kellemetlen. Az ordítozó szabadságos katonákat nem számítva, a III. osztály uta sainak viselkedése ellen semmi kifogást nem lehet tenni. Egymással szemben udvariasak s velem idegennel szemben is előzékenyek. Bár erre nem sok alkalmat adtam. A vidék nagyon lekötött s ezért állandóan az ablaknál voltam. A Cantabriai hegységen kapaszkodtunk fölfelé a 7—800 m magas ókastiliai felföldre. Tágasabb-szűkebb völgyeket szelünk át, alag