Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1929

tett indulási rend meg nem azt az időt adta meg, mint a menetrend, így azután míg ezekben az ellentmondásokban eligazodni próbáltam, a vonat elment. Az időveszteség azonban nem volt nagy, hiszen San Sebastián csak 17 km. távol van Iruntól. Kárpótoltam magamat azzal, hogy kissé körülnéztem. Ismerkedtem Spanyolországgal. Az egyenruha mindig jelzi, hogy más országban járunk. Itt főként a csendőr egyenruhája, különösen fekete csákója volt szokatlan alakú. Ettől kezve míg Spanyolországban voltam, állandó útitársaim voltak ezek a szép szál emberek. Minden vonaton, még a sevillai kiállítás miniatűr vasútján is állandóan két csendőr volt, akiket bizonyos távolság után felváltottak társaik. Szükség esetén erélyesek is tudnak lenni és olyanféle lehet a tekintélyük, mint a mieinknek. Burgostól kezdve sok katona utazott szabadságra és tért onnan vissza. A fiatal hadfiak nagyon örültek az életnek s állandóan olyan ordítozást vittek végbe, hogy dobhártyáink folytonos veszélyben voltak. Az egyik csendőr végre megunta a lármát s az egyik hangos vitézt erélyesen rendreutasította. Sohasem láttam még annyira megszeppent katonát. Attól kezdve csöndesek voltak mindnyájan. A vasútállomás közelében van Irun temploma. Lapos, nyitott tornyában delet harangoztak, amikor megérkeztünk. Régebbi leírásokból úgy tudtam, hogy a harangozó sihederek olyan lendületbe hozzák a harangot, hogy kirepülnek vele az ablakon, mintha hintáznának. Itt azonban szó sem volt ilyen szédületes mutatványokról. — A harangok alig nagyobbak, mint nálunk a kisebb kápolnáké és körben forgatják őket. Erre olyanformán szólalnak meg, mintha félrevernék őket. Később Sevilla híres tornyának, a Giralának harang jait hallgattam és bár a 32 harang közül 8-at forgattak ilymódon s mindegyiknek más-más, de kellemes volt a hangja, még sem tudott ünnepélyes hangulatot kiváltani belőlem. Még a falusi kis harangjainkból is több áhítat csendül ki, mint itt a székesegyházak tor nyaiból. Az idő elég gyorsan eltelt és 2 órakor megindultunk San Sebastián felé. Csinos, gyümölcsfákkal borított dombos vidéken, a Pireneusok lábánál haladtunk. A tengerpart felé kopár magasabb hegyek kísérnek, majd a nagyon szép fekvésű Parajes bukkan elő: a kis köralakú öböl, amely mellett a városka fekszik, keskeny csatornán érintkezik a tengerrel. Utána rövid idő múlva befutunk San Sebastiánba. Várakozással eltelve indultam a városba. Az első spanyol város, amelyet alkalmam volt látni. Teljesen nyugateurópai a kép. Aszfaltozott utcák, többemeletes házak. Autók, villamosok. Az üzletek nem mutatnak szokatlan látványt. Mégis van valami, ami idegenül hat. Hamarosan rájövök arra, hogy ezt az újszerűséget az erkélyek sokasága, meg az odanyíló nagy ajtók okozzák. Minden erkélyre nagy ablakokkal ellátott kettős szárnyú ajtó nyílik. Ez a kép kísért végig az egész országon. Széles és szűk utca, új és régi ház, a modern és régi városrész egyforma ebben a tekintetben. A dél perzselő melege ellen a friss levegő nyújt enyhülést, ezért biztosítják ezen a módon a levegő beáramlását. A régi arab városokban, Granadában, Cordobában azonban az óváros házain hiányzanak ezek az erkélyek. Ott az udvar a fontosabb. Mielőtt kiábrándulhattam volna a spanyol városokból, már benn is vagyok az óvárosrészben. A többemeletes házak közé szorított szűk utcákban nagyon mozgalmas az élet. Az emberek ellepik az utcákat, a gyerekek itt hancúroznak, de még inkább az utcákba nyíló zsák-