Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1885

6 ket, továbbá hírlapirodalmat tanulmányozzuk, tapasztalni fogjuk, hogy azokban számtalanszor fordultak elő iparügyi kérdések. Az ipar jelentékenységét az ország minden rétege régen ismeri és nem egyszer foglalkoztak az ipartengés okaival, de soha sem volt még oly általános mozgalom, mint legutóbbi években az 1872-iki ipartörvény megváltoztatása czéljából. Az iparosok összejövetelein ép ugy, mint az országgyűléseken, valamint a sajtóban minduntalan hangzott azon panasz, hogy az iparszabadság tönkre tette a magyar ipart. A közvélemény nyomása alatt mindenki igazat adott e nyilatkozatoknak s ennek következtében meglett változtatva az 1872-iki ipartörvény s lépett életbe 1884-ben az uj ipartörvény, mely a legtöbb iparág űzését bizonyos kvalifikacziohoz kötötte. Ezen uj ipartörvény szentesítése után tartatott meg a budapesti országos kiállítás, s épen ezen kiállítás eklatáns módon bizonyította be, hogy az eddig hangoztatott panasz nem volt egészen indokolt, mennyiben az iparszabadság nemcsak nem tette tönkre a magyar ipart, sőt ellenkezőleg épen ez adott létet, ez teremtette meg a tulajdonképeni magyar ipart, mert habár egyes nagyobb városokban voltak többé-kevésbé képzett iparosok, de magyar iparról általában véve szó sem lehetett. A kisiparnál régebben ugyanis a czéhrendszer volt törvényesen szentesítve, de hogy e rendszer legkevésbé sem szolgálhatott az ipar emelésére, vagy a magyar ipar megteremtésére, eléggé igazolja azon körülmény, hogy a czéhrendszernek főtörekvése volt az iparüzők számának lehető korlátozása s épen ezért a felvétel a mesterek közzé rendkívül meg volt nehezítve. A czéh tagjai biztosítva lévén minden nemesebb értelemben vett verseny ellen, nem arra törekedtek, hogy minél tökéletesebb árúkat, minél jutányosabb árban állítsanak elő, hanem hogy a rájuk szorult közönség helyzetét maguk előnyére minél nagyobb mértékben fölhasználhassák s ennek lehetett tulajdonítani azt, hogy a czéhrendszer tagjai kis munkával, kevéssé takarékos életmód mellett rövid idő alatt meglehetős szép vagyonra tettek szert. Másfelől nem csekély hátrányára szolgált az is az iparnak, hogy az így megvagyonosodott iparosok, később az iparral teljesen felhagytak, legtöbbnyire földet vettek és gazdálkodni kezdtek, nemcsak, sőt fiaikat ahelyett hogy a maguk iparára képezték volna ki, és az iparűzésből összegyűjtött vagyon-