Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1885

7 ból fiaikat nevezetesebb külföldi ipartelepek tanulmányozására küldöttíSk volna s ezáltal alkalmat és hathatós lökést adtak volna a tengődő ipar fejlődésére és tökéletesítésére, fiaikat tudományos pályákra kényszeritették. Es e viszásság elég elszomorító, de ma is létezik, mintha az iparos pálya nem volna épen oly becsületet és tiszteletet érdemlő, mint bármely más pálya. A gyáripar is hasonló fonákság lidércz nyomása alatt sinlett. Mire nézve igen érdekes adatokat találunk az 1843-ban Erdélyi János által szerkesztett és Fényes Elek által kiadott „Nemzeti iparunk" czimü munkában. A munkafelosztás elve s ennek alapján az egyes munkarészeknek nagyobb mennyiségben előállítása tette lehetségessé nemcsak a tömeges, de egyúttal olcsóbb termelést is. A gombostükészitésénél például a munkálathoz megkívántató eszközök használatát nem ismerő ember naponta e g y, az eszközöket használni tudó munkás legfölebb 10 darab gombostűt készíthet; addig a kellően berendezett és szakértő vezetővel biró gyárakban, a hol a gombostű készítés 18 különböző müveletét, mint pl. a sodronynyújtás, annak eldarabolása, meghegyesitése, csiszolása, fejek eldarabolása stb. stb. 10 külön egymás kezére dolgozó munkás által eszközöltetik, ott naponta 48,000 darabot készíthetnek, és így midőn egy, az összes munkálatokat egyedül végrehajtó munkás naponta csak 10 darabot készit, a gombostű-gyárban a munkafelosztás elvének alkalmazása mellett minden munkásra átlag 4800 darab jut. Hogy e példa minden egyéb munkára alkalmazható, az annyival bizonyosabb, minél kevesebb kétséget szenved az, hogy a legegyszerűbb munkás, ha idejét folytonosan egy munkálat végzésében tölti, abban sokkal jártasabb leend, mint a ki több különböző munkálatokat végez; s egyúttal el lesz kerülve azon idő vesztesség is, melyet a munka egyik részének elvégzése és a másikra való előkészület okoz. Hogy a munkafelosztás elvén alapuló gyárak számának növekedésével a kereskedelem a megkívántató árúkészletet kellő mennyiségben s könnyen szerezheti meg s ezáltal a nemzeti vagyonosodás fokozódik, az világos; hogy egy országban sem, mely boldog és független óhajt lenni, a műiparnak hiányoznia nem lehet, nem szabad, kétségtelen. Földművelés a nemzetnek csak tűrhető álla-