Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1885

Gyáriparunk és a kiállítás. A legutóbbi években talán egy kérdésről sem irtak oly részletesen, mint épen az iparról és volt kiállításunkról. Nem is esoda, mert az ipartörvény revizioja és az ipartársulatok alakítása alkalmával benne voltunk az iparügyi lázban; később a kiállítás létesithetése érdekében valóságos kiállítási lázban szenvedtünk; s minthogy mindkét mozgalom lázas volt, lefolyásának is a láz természetével megegyezőnek kellett lennie, vagyis annál rövidebb idő alatt kellett szükségkép véget érnie. E lázas állapotok ma már teljesen megszűntek s egyesek kivételével, kik mindkét mozgalomban szerzett üdvös tapasztalataikat képesek saját előnyük és jóllétük előmozdítására fölhasználni, a nagy többség a megtett áldozat és munka után édesen pihen babérjain és tesz mindent ugy mint azelőtt s talán marad minden ugy továbbra is, mint volt azelőtt. Igaz ugyan, hogy ma már iparügyekröl és a volt kiállításról írni nem épen valami időszerű s nem is háládatos tárgy; de tekintve iparügyi viszonyaink mostoha helyzetét s kiállításunknak annyira nem remélt erkölcsi sikerét, nem lesz fölösleges e két kérdést egyesíteni, előzményeiket ismertetni és a mai helyzetből a jövőre következtetni. Szerény véleményem szerint e kérdések annyira fontosak, hogy habár első pillanatra az iparügyi viszonyok összefüggésben nem is állanak a kereskedelmi iskolákkal, de minthogy az ipar fejlettségével a kereskedelem fejlettsége lépést tart, másfelől a kereskedelmi szakiskolák főfeladata épen a kereskedelmi szakképzettség terjesztése s ezáltal a kereskedelem fejlődésének előmozdítása, szükségesnek tartottam tanintézetünk értesítőjében is hozzá szólni e két kérdéshez. Az iparügyi kérdések tárgyalása egyébiránt nem ujabb keletű, daczára annak, hogy hazánk földmivelő ország. S ha a régebbi országgyűlési tanácskozmányokról fönmaradt naplókönyveket, följegyzése-