Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1942

9 alapos, és egyéb különbség nem lévén különben is a középiskola két neme közt, az megszüntetendő." Szathmáry rámutat a továbbiakban, hogy a különbség a két iskolafajta között nem csupán a klasszikus nyelvek tekintetében van, hanem a reáliák tanításának különböző mértékében is, tehát az egységesítést nem lehet csak a klasszikus nyelvoktatás kompromisszumával megvalósítani. A külföldi egységesítő törekvésekről az a nézete, hogy „adhuc sub iudice lis est". — „Az egységes középiskola a mostani viszonyokkal szemben, vagy legalább úgy, amint a különvélemény szerzői contemplálják, ugrás volna a sötétbe és mindenesetre experimentum volna, melynek eredményeit nem volt alkalmunk sehol látni. Ha tehát experimentálásról van szó, inkább engedjük másoknak át az experimentálást, és mi inkább a mások kárán tanuljunk." Trefort Ágostonnak a leghatározottabb állásfoglalása volt az egységes középiskolával szemben s még a gondolatát is elvetette. A törvényjavaslat előadója óvatosan csupán csak azt mondta az erre irányuló törvényekről: sub iudice lis est, vagyis szerinte a felfogások még nem kristályosodtak ki teljesen, Trefort Ágoston azonban egyenesen kijelentette, hogy meggyőződése szerint a kérdés már eldőlt, a jelenkori kulturális és közgazdasági élettel az egyeséges középiskolai típus össze nem egyeztethető, az „egységes középiskola — mondotta 1883 márc. 5-i képviselőházi beszédében — lejárt eszme, mely nem fog új életet nyerni, kivéve oly államban vagy társadalomban, mely munkaorganisatiót s új kasztrendszert fog behozni". Az ellenvéleményből nem derűit ki pontosan, miképpen képzelik el az egységes iskola tantervét, de a miniszter érveléséből és cáfolataiból az tűnik ki, hogy a vita lényegében a klasszikus nyelvek körül forgott. Erre vonatkozik Hermán Ottó egyik felszólalásának következő részlete : „Én a latin nyelvnek jogosultságát a középtanodában onnan származtatom, hogy a mi culturánk fejlődése ezzel a nyelvvel kapcsolatos és bizonyos hivatáskörök ehhez a nyelvhez nyúlni kénytelenek, s én annak facultativ tanítását a középtanodában kívánom és óhajtom." — „Mert tudni kell azt, hogy ez a latinismus és ez a graecismus, mely még most is sokfélekép uralkodik, egy régi maradvány ; ez csak akkor élvezte nagy tekintélyét, amikor a tudományos férfiak a maguk külön latin és görög álláspontjáról lenézték az embereket." — „Én jó oktatást és műveltséget latin és görög tudás nélkül tudok képzelni. Ez is az egységes középiskola mellett szóló érv." A miniszter idézett beszédében feltette a kérdést a különvélemény íróihoz, hogy pontosan határozzák meg, milyennek képzelik el az egységes középiskolát: „legyen gymnasium egy classicus nyelvvel, legyen reáliskola latin, francia nyelvvel ?" Az utóbbi elgondolásra vonatkozólag Trefort mindjárt határozottan kinyilvánította felfogását: „a latin nyelvvel ellátott reáliskola már el is van ítélve". Ezt a kijelentését a következő eszmemenettel okolja meg: Az életfelfogásnak kétféle iránya, a humanisztikus és a realisztikus, mindennapos tapasztalat. Ennek megfelelően a nevelésben is kétféle irányzat kíván érvényesülést és az életfelfogások megoszlása értelmében mindkét irányzatnak megvan £ maga jogosultsága. Éppen ezért