Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1942

10 „okos emberek" nem állítják ellentétbe a két nevelési irányzatot, annál kevésbbé, mert ami az általános műveltséghez tartozik, az mindkét iskolatípusban megvan és megmarad, csak azokat az elemeket nem szabad összekeverni, amelyek az iskolatípusok vezérjellegét adják. A gimnázium ennélfogva nem hagyja ki tantervéből a mathematikát és természettudományokat, a reáliskola sem az általános műveltséghez tartozó tárgyakat. „De összezavarni nem kell a két iskolát — mondja a jobboldal élénk helyeslése közben —, mert az összezavarással nem érjük el a célt sem az egyik, sem a másik irányban. S azért a reálgymnásium oly amphibium, melyet én nem tudok pártolni." Fölmerült a képviselőházi vita folyamán az egységes középiskolának olyan formája is, mely csak részben teremtené meg az egységet, akképpen, hogy a középiskola alsó négy osztályában volna csak egységes, és csak a felső négyosztályos tagozata ágazzék kétfelé a mérkőző életfelfogások szerint. Trefort ezzel a közvetítő javaslattal szemben is a leghatározottabban állást foglalt. Okoskodásának szokráteszi formája van. Vagy van szükség az elágazásra, vagy nincs. Ha nincs, akkor beszélni sem kell róla. De ha van szükség a bifurcatiora, akkor a félmunka nem vezet sikerre, mert mindkét iskolatípus elveszíti a jellegéhez tartozó tervszerűséget. A gimnázium nem hagyhatja el az alsó tagozatban a reáliskola felső tagozatába szándékozó tanuló kedvéért a latin nyelvet, a reáliskola alsó tagozata nem hagyhatja el hasonló okból a francia nyelvet, mert ha azt akarjuk, hogy mindkét nyelvben valamelyes eredményt érhessünk el, akkor azokat korán kell elkezdeni. Természetes az is, hogy másként kell mérni a többi tantárgyat is az egységes tagozatban. Bizonyos tantárgyakból kevesebbet kell adni az alsó fokon a reáliskola felső tagozata miatt a gimnáziumi tanulmányok rovására, más tantárgyakból meg többet kellene követelni a gimnázium kedvéért, pedig erre a fokozottabb mértékre a reáliskola felső tagozatának semmi szüksége sem volna. Sőt vannak tantárgyak, melyeket feleslegesen tanulna négy osztályban a gimnáziumi tanuló is, a reáliskolai tanuló is. Így pl. a latint a reáliskolai tanuló, a franciát a gimnázumi. Mivel ezeket a felső tagozatban már többé nem tanulja, a nyomnélküli feledés martaléka lesz. Viszont amire akár a gimnáziumban, akár a reáliskola felső tagozatában erősebben volna szüksége, azt az alsó tagozatban éppen az egységre való tekintetből véghezvitt anyagredukálás miatt nem alapozhatná meg megfelelő elmélyedéssel. Tehát mindkét iskolai típusnak csak árt, ha az élettől elvonatkoztatott egység kedvéért összezavarnák az iskolatípusok jellegéhez tartozó tantárgyakat, vagy azok tanításának mértékét. Ebből a vázolt felfogásból is kitűnik, hogy Trefort az egységes középiskolának semmiképpen nem híve, sem úgy, hogy a középiskola mindvégig egységes legyen mind a nyolc osztályában, sem úgy, hogy csak az alsó tagozat legyen egységes. De következik e felfogásból az az erőteljes igenlés is, hogy a reáliskolákat a gimnázium mellett nagyon is szükségesnek tartja. önérzettel mondja egyik beszédében, hogy „a nyolcosztályú reáltanoda az én személyes művem".