Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1941

18 politikai, gazdasági, társadalmi törekvésének egységes irányt, azonos célt követő megteremtése lett. Uralkodó felfogássá vált, hogy a belső viszályt, a széthúzó, erőpazarló törekvéseket mindenekelőtt a nemzeti társadalom lelki életének egységével lehet megakadályozni. A tudományos ismeretek, a szellemi javak azonos értékelése, az érzelmi és akarati irányok egyező tartalma a szembenálló felfogások, az összeütközések erejét nagy mértékben csökkentik, viszont a politikai, gazdasági és társadalmi együttműködés szükségét és hasznát széles rétegekben tudatosítják. Minthogy pedig mindennemű értékelés az érzésben gyökerezik és az akarati tendenciák is nemcsak a vágyból, de sok esetben az érzésből indulnak ki: a nemzetnevelés szempontjából kétségtelenül első feladattá vált a nemzet érzelmi életének egységesítése. E tekintetben a vallási, erkölcsi és esztétikai érzelmek mellett főként a hazafias, állampolgári és társadalmi érzelmek jelentősége, nemzeterősítő szerepe emelkedik ki. Szociális nevelésünk biztos alapja egyedül ez lehet. Az értékelés egységét pedig a vélemények eltérő megnyilvánulása esetén, a közfelfogást kifejező alakban — egyedül a nemzeti akaratot ma már függetlenül, öncélúan képviselő és végrehajtó állam-, illetőleg kormányhatalom biztoslihatja. A családnak és iskolának tehát a gyermek jövőjét szolgáló legfőbb kötelessége, hogy minden alkalmat ragadjon meg a hazafias és társa^ dalmi érzések meggyökereztetésére. A nemzetközösségi tudat kialakításával egyidejűleg keltse fel és mélyen ágyazza be lelkébe a magyar testvériségnek, a magyar érdek- és sorsközösségnek, a nemzeti összetartásnak, a nemzet iránt tartozó kötelességnek és jövendőjéért vállalt felelősségnek érzését. Különösen fontos, hogy a nemzeti társadalom alsóbb rétegeihez tartozó magyarban a vele közös célért dolgozó, hasonló önérzettel és emberi méltósággal felruházott testvért becsülje. A népi életben pedig az ősi hagyományok megőrzését, a nép eredeti alkotásaiba zárt nemzeti hajlamok és képességek megnyilatkozását, valamint a sajátos nemzeti értéktermelés kiapadhatatlan forrását lássa. Ezt a célunkat természetesen csak úgy érhetjük el, ha a közös származás gondolatát a gyermekben tudatosítjuk és lelki fejlődésének érettebb fokán nem habozunk igazságként említeni, hogy valamikor mindnyájunk őse a nyugat-ázsiai, vagy a dél-oroszországi steppéken testvéri egyetértésben legeltette nyáját, később pedig a tatár, török ellen forgatta szablyáját. így ha a nemzeti társadalom osztályratagolódását nem szüntethetjük is meg, de az osztályellentétekből fakadó romboló harcot nagy mértékben csökkenthetjük és az osztálykeveredés lefolyását megkönnyíthetjük. A nemzeti lélek, a nemzeti érzés egységének megteremtését munkáló gondolatkörbe tartozik egy ma sokat emlegetett, sokféleképpen tárgyalt szellemi mozgalomnak nemzetnevelési szempontból való megítélése is. A trianoni tragédia hatása alatt ugyanis a nemzet egyre jobban, igyekszik magára eszmélni, sajátos belső értékeit megállapítani. Éppen azért szeretné tudni: mi a magyar ? Szeretné tehát kikutatni, milyen a magyar nép és nemzet valóságos jellemrajza testben és lélekben, múltjában és jelenében ? Vagyis tudományos módszerekkel szeretné megállapítani az igazi magyar ember és a magyar nemzet mindig uralkodó, örök jellemvonásait. A kérdés nagyon korszerű, a felelet nevelési szempontból igen fontos, értékes, használható anyagot hordoz magában, de a reá