Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1941

12 fokozatosan tárjuk fel a gyermek előtt a magyar mult reánk maradt értékeit, derék elődeink legbecsesebb alkotásait. Lopjuk be gyermekeink szívébe a színes népi magyar nyelv után a búsan vagy vígan csengő magyar dalt és ismertessük meg a népi, de ha alkalom kínálkozik, a mesterek remekeiben pompázó magyar művészetet is. Azután az élet legváltozatosabb kérdéseivel kapcsolatosan oltsuk a lelkükbe a magyar nemzet erkölcsi, jogi, politikai, társadalmi felfogását, valamint a tekintélytiszteletet, az önfegyelmet és az engedelmességet, de egyidejűleg a parancsolni tudást és az uralomra termettséget is. Csodáitassuk meg népünk katonaerényeit, nemes jellemét, amelyet ne csak büszkén emlegessenek, hanem követését életük egyik legfőbb kötelességének tekintsék. Mindezeket a gyermekkorban mély érzelmeket keltő példaadás és folytonos gyakorlás, ifjúkorban pedig mindezek mellett elméleti ráhatások útján is tudatosítjuk. A szülei ház feladata ezen kívül — főként gyermekkorban — bizonyos gyakorlati készségek fejlesztése, sőt tudományos ismeretek közvetítése is. De nem hunyhatunk szemet a nemzet természetében gyökerező, vagy történeti élete folyamán keletkezett hibák és bűnök előtt sem. Széchenyi szerint a négy legfőbb nemzeti bűnünk : a felelőtlenség, szalmaláng, lustaság és irigység. Ezekre alkalomadtán szintén rá kell mutatnunk, el kell ítélnünk, sőt meggyülöltetnünk azokat. A nevelés másik fókusza, az iskola, a család által megkezdett nevelő munkát a szülői házzal teljesen egyező céllal, de minden részletében a neveléstudomány által megállapított elvek, szempontok és módszerek szerint intézményesen végzi. Legfőbb feladata, hogy a gyermeket a legkisebb munkával, a legrövidebb idő alatt vezesse végig mai műveltségünk évezredekre visszamenő útján és a mult értékes hagyatékának tervszerű átadásával gondosan töltse ki azokat a hézagokat és szakadékokat, amelyet a családi nevelés a tanuló lelkében hagyott. Ennek megvalósítása érdekében a nép- és a középiskola tárgyai a nevelés céljának megfelelő tartalommal és terjedelemben közvetítik az emberiség és a magyar nemzet reánk hagyott kul túr javait. Az iskola tehát épenúgy, mint a család a nevelés alapjainak lerakásánál szigorúan konzervatív álláspontra helyezkedik : mindenek előtt a nemzeti mult kultúrkincseit és velük egyidejűleg a bennük rejlő igaz, jó és szép abszolút értékeit ülteti a gyermek lelkébe. A kiegyezés után hozott magyar iskolatörvények és azokat végrehajtó kultúrpolitikusaink mindig nagy körültekintéssel gondoskodtak arról is, hogy a tanítás anyagának kiválasztása, annak feldolgozása nemzeti szempontból történjék ; hogy a különböző iskolák tantárgyainak anyaga a nemzetnevelés szolgálatában álljon. Azonban a liberális kor nevelő szelleme, amelynek fejlődése épen az újkori történelem leghosszabb ideig tartó békekorszakára esik, még nem gondolt arra kellő céltudatossággal és határozottsággal, hogy a nevelésnek nemcsak múltba, hanem jövőbe néző arca is van, A liberális kor iskolája a nemzeti társadalom közéletétől és a nemzeti jövőt jobbá, boldogabbá tenni törekvő eszményektől óvatosan elzárkózott. Falain belül általában a rendszer érdekeit szolgáló öncélú mult-ismeretközlés folyt, ablakán se tanárnak, se tanulónak nem volt illő, néha még tanácsos sem, a mindennapi élet „szennyes" hullámaira, vagy a jövőbe irányuló ,,gyanús" törekvésekre kitekinteni. Amikor elismerjük, hogy az iskolának több szempontból lehetett és volt is tiszteletreméltó