Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1938

13 13. Állat- és növényvédelem. Iskolánk elhelyezése ideiglenes lévén, a faültetés nem volt megvalósítható ; ablakainkban azonban a tél folyamán etettük a madarakat. Általában minden elkövettünk, hogy tanulóinkat az állatok védelmére, a növények szeretetére neveljük. A madarak és fák napját 1939. május hó 26-án ültük meg. 14. Tanulmányi kirándulások. Iskolánk a folyó tanévben sem rendezett nagyobb kirándulást, minthogy a tervezett kirándulásokra jelentkező nem volt. A természetrajz és földrajz keretében azonban minden alkalmat felhasználtunk a természet felkeresésére. A földrajzi alapfogalmakat — az Utasítások szellemében — künn a terepen sajátították el növendékeink: a néprajzi tanulmányok során a Déri-múzeum gazdag gyűjteményét látogattuk meg; a VI. osztály pedig ősszel és tavasszal töbo ízben rándult ki a szaktanár vezetésével a Nagyerdőre állattani ismereteinek elmélyítése céljából. — Október 2-án az I. osztály növendékei Koncz Aurélné ny. leánygimn. igazgató gyümölcsösét tekintették meg a Bocskay-kertben Dr. Szondy György és Dr. Éber János tanárok vezetésével. Május hó 29-én az I., II. és III. osztályok 45 tanulója Szondy György dr. vezetésével a Hortobágyra rándult ki. A hetek óta tartó esőzés után ezen a napon végre derült volt az égbolt. A kiránduló csapat, amelyhez a szülök és hozzátartozók közül is mintegy 20 személy csatlakozott, a hajnali vonattal indult el, és fél hét órakor már a hortooágyi halastavaknál szállott ki a vonatból. Itt már várta őket Veress Géza tb. főjegyző, városi tanácsnok, aki az egész kirándulás folyamán a társasággal maradt, s lekötelező szívességgel, páratlan figyelmességgel igyekezett a kirándulást mentől tanulságosabbá és mentől kellemesebbé tenni, ami teljes mértékben sikerült is. A halastavak igazgatóségi magtárának tetejéről végigszállt a kirándulók tekintete a beláthatatlan síkságon, a halastavak tükröző, fénylő felszínén, míg Veress Géza tanácsnok és a haltenyésztő r. t. főintézöje szakszerű magyarázatokkal szolgáltak a halastavak keletkezését és felhasználását illetőleg. Majd a tetőről leszállván, két tavon a vonóhálóval való halászást mutatták be a halászok tanulóinknak. A víztől csepegő, halnyálkától fénylő rekesztőhálóból csapkodva, vergődve került szárazra a pompás tükörpontyok, nagybajszú harcsák, tátogó csukák serege, hogy ezúttal még elkerülje a végveszedelmet, mert bemutatásuk után újra visszakerülhettek a tóba. A halastavaktól gyalog indultak a kirándulók a hortobágyi csárda felé. Veress Géza tanácsnok úr szívességéből a csomagokat és az útközben ellankadó tanulókat két szekér szállította, toronyiránt, végig a szikes, tippanos, bogáncskórós pusztán, miközben közvetlen-közeiből gyönyörködhettek a város híres törzsgulyájában, a méncsikók vadul száguldó ménesében, valamint az egyik állami ménistállóban a gyönyörű Nónius-ménekben. Megtekintették kívül-belül a vasalót, a cserényt, gyönyörködtek a délibáb tündérjátékában, amely már kora reggel vizet öntött a távoli tanyák elé. A hortobágyi csárdában, ahol magyaros gulyás-ebéd várta a fáradt sereget, ebéd után a csárda múzeumát tekintették meg, s a magyaros bútorzatú, hűvös, kedves vendégszobákat. Rövid pihenő után pedig elszéledt a társaság a csárda szépen gondozott sétakertjében, s a Hortobágy-folyó partján, ahol még a ladikozás gyönyörűségét is élvezhették, s megismerkedtek a vizek élővilágának jellemző alakjaival.