Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1938

16 A macskáról is sok újat lehet most már tanulni. Hányszor haragszunk reá, mert éjtszakai vadászsétái alkalmával kifosztja kedves énekiőmadaraink fészkét. Sokan meg is verik érte. Vájjon megérti a macska miért verték meg '! Leszokhat arról ami alaptermészete ? Jobb őkelmét tavasszal zárt helyen tariani éjnek idején, reggel pedig adjunk neki bőséges reggelit. Ha jóllakott, lusta ; inkább szunyókál, semhogy vadászni menjen. Hát a ló r 1 Csodálatos, hogy az ujjahegyén jár, mégsem fárad el egyhamar. Egész nap jár, vagy all ; a nangjat alig halljuk. Legfeljebb örömében nyerít; ha fájdalma van hallgat. ívlilyen szomorú sors a lóé ! Próbáljuk meg végigkísérni életútján, boldog csikókorától haláláig, mely rendesen ott eri utói a hámban, az utca kövezetén. Alig van allat, amelynek sorsa alkalmasabb volna részvétet kelteni a gyermekben az állatélet rettentő kiszolgáltatottsága láttán, mint a lóé ! Ez a részvét azonban csak ebben a Korban válik tudatossá, a ténybeli alapot ekkor kapja meg. Megfigyeléssel rávezethetjük a gyermeket az elhamarkodott következtetés téves és veszedelmes voltára. Ilyen pl. az, amikor a földieperágyasokban talalt varangyosbékát teszik felelőssé a kikezdett, szép, érett gyümölcsökért. Holott pedig a kártevő a csupasz csiga, s a varangy éppen azért tartózkodik a iöidieper között, mert a csupaszcsigákra vadászik. Ilyen megfigyelések során a haszon-kár kérdése is belekerül beszélgetéseinkbe, annál inkább, mert az iskolában ezt többnyire igen erősen kidomborítják. Ez helyes ugyan, ám mégis ügyeljünk, hogy a hasznossági szempont ne váljék természetfölfogásunkban uralkodóvá. Igyekezetünk éppen a túlságosan anyagias világszemlélet ellen irányuljon : a természetet védjük, ne az általa elérhető hasznot! A növények megfigyelésében is tovább mehetünk egy nagy lépéssel. A gyermeket most már a szerkezet is érdekli, a „mi van benne ?", amiért legszebb játékait is képes szétfeszegetni. Ilyen elemi boncolásokra legalkalmasabb valami szép, nagy virág, pl. a tulipán. Szedjük szét, mutassuk és nevezzük meg a részeit: a színes lepelleveleket, a hat porzót, a magházat s a tetejében ülő bibét. Mondjuk meg, mi a feladata az egyes részeknek a növény életében ? Vezessük rá a gyermeket, hogyan lesz a virágból termés ? Mutassuk be a növényt, mint anyát: hogyan neveli föl gyermekeit, a magvakat, hogyan utaznau azok szerte a világba ? Az iskolában is tanul erről a gyermek, de ott nem mindig van rá alkalom, hogy be is mutassák neki a termést érlelő növényt s az utazó magvakat. A korszaknak még a közepe táján is, a 8—9. életévben, minden megértetés megszemélyesítés, emberi esítés, szóval mese-eszközök segítségével történjen. így lehet megbeszélni a növények táplálkozását is. A növény konyhája a levél, benne parányi, zöldruhás gömböcskék a szakácsok. Napfénnyel fűtik konyhájukat. Az élelmiszereket a földből szerzik be a gyökerek ; de egy része a levegőből kerül a konyhába. A középiskolás tanuló, 10—11 éves korában, már műkifejezésekkel is el tudja mondani az áthasonítás munkáját, és teljesen megérti, hogy miért tekinthető az állatvilág a növények élősködőjének ? Az iskola kapcsolja be a gyermek érdeklődési körébe a földrajz alapfogalmait. A település, a talaj, hegy- és vízrajz, éghajlat és időjárás, különböző vidékek különböző terményei már az elemi iskola alsó osztályaiban megbeszélésre kerülnek. A szülő feladata itt is főként