Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1938

IÁ elhelyezése is körültekintést kíván: a túlságos meleg árt neki, a sötétet sem szereti, s a légvonatban meghűl. Csak világos, napos szobában érzi jól magát, de nyáron, ha rásüt a nap, be kell árnyékolnunk a kalitkát. Télen, ha éjtszakára az ablakban hagyjuk, reumát kap s elpusztul. Lámpagyújtás után takarjuk be kalitkáját, hogy alvását a fény ne zavarja. Kalitkája legyen tágas, hogy röpködhessen is benne ; s naponta egy órát hagyjuk szabadon a szobában. A kalitka tisztaságára ügyeiés, a fürdővízről, élelemről gondoskodás megannyi kedves kötelesség a gyermek számára, de csak akkor nem fog a kis madar kárára válni, ha állandó szülői felügyelet mellett történik. Élelem nélkül a kanári legfeljebb pár óráig élhet. A kanári mellett, mint kis helyen is eltartható madár, a gerle jöhet még szóba, bár meg sem közelíti a kanári kedvességét, s örökös turbékolása rendkívül unalmassá válik. Akinek udvara, kertje van, az a galambtenyésztéssel szerezhet sok örömet gyermekének; télen pedig madáretető felállításával, amit egyébként a kertnélküli városlakó is felszerelhet ablakára : az éhező madarak ott is megtalálják. Mennyi természetismeretet nyújthat egy ilyen egyszerű kis deszkaalkotmány ! Széncinke, kékcinke, csuszka, tengelice, fekete rigó gyül napról-napra az ingyen konyhába; mily érdeklődéssel tanulja meg neveiket a gyermek, s milyen részvéttel viseltetik kis kosztosai iránt, ha meghallja, hogy zúzmarás napokon nem juthatnak élelemhez; pedig a koplalást még huszonnégy óráig sem bírják. Azért kell már november közepén megkezdeni az etetést, hogy mire megérkeznek a zúzmarás napok, a cinkék már tudják, hol várja őket terített asztal. Karácsony után a lekoppasztott karácsonyfát madárkarácsonyfának díszítjük fel, úgy tesszük ki a kertbe, udvara, vagy az erkélyre. Hogy készül az ilyen madárkarácsonyfa ? Bizony, aki szépen akarja feldíszíteni, annak már a nyáron, vagy az ősz elején gyűjteni kell a hozzávalókat. A madaraknak csak olyan díszek tetszenek, melyek ehetők. Ilyen például a tökmag. Ezt nyáron gyűjtjük, amikor gyakran kerül tök a konyhára ; a sütőtök magja is jó, ezt ősszel is félretehetjük, ha a nyáron nem gondoskodtunk volna. A tökmagot jó erős házicérnára hosszú láncokba fűzzük. Meg is lehet festeni valami nem-mérges festékkel ; éppen úgy, mint a többi díszt, ami mind-mind olvasztott faggyúból készül. Ezt apró sütemény-formákba öntögetjük, s különféle magvakat szórunk bele: lenmagot, kendermagot, cirokmagot, hámozott zabot: mindazt, amit madáreleség néven minden fűszerüzletben megvehetünk. Festőanyagot pedig — zsírban oldódó, nem-mérges anilinfestéket — a gyógyárú-kereskedésekben kaphatunk. Ha a faggyú megmerevedett és kihűlt, kivesszük a formákból és a fára aggatjuk. Gyertya helyett ujjnyi széles szeleteket vágunk jó fagyos, nem-sózott iehér szalonnából. Az aranydiót is felhasználhatjuk, ha belsejét úgy szedtük ki, hogy a diót késsel választottuk kétfelé. Az üres fél-héjakat teleöntjük olvasztott faggyúval, s ha az megmerevedett, fölakasztjuk. Olyan szép, tarka-barka az ilyen madárkarácsonyfa, mintha nem is madaraknak készítették volna. Természetes, hogy az elkészítés nagy munkáját nem végezheti a gyermek ; legfeljebb mint néző vehet részt benne, s a már elkészült díszeket kötözheti föl a fára. Már ősszel el kell helyeznünk a kertben a fészekodúkat is, hogy & madarak megszokják és tavasszal már tudják, hol keressék. A fészekodú nyilása lehetőleg keletre nézzen, s úgy helyezzük el, hogy ág hajol-