Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1938

13 tok, vagy még inkább — maga a gyermek. Milyen élvezettel válik makogó nyuszivá, ha szülője mint vadász üldözi ! Mily boldogság kis rsikót játszani, s az édes anya tenyeréből enni a kockacukrot! Mennyi finom részlet-megfigyelés alapján dolgozza ki a gyermek ezeket az állat-szerepeket! A növényvilágot nyugodtan beereszthetjük a gyermekszobába. Az ablakban, az erkélyen télen-nyáron nevelhet a gyermek növényeket, éspedig nemcsak a megszokott választékot; ládikákban, megfelelő edényekben szántóföldi és konyhakerti veteményeket is: búzát, babot, paprikát, salátát stb., sőt facsemetéket is nevelhetünk. Megfigyelheti rajtuk a növény életét a csírázástól a termés megérleléséig : kimeríthetetlen sora ez az élményeknek, értékben semmivel sem szegényesebb, mint azé a gyermeké, aki több holdas kert növényeiben gyönyörködhetett : mert ebben a korban a folyton változó hatások még kevés nyomot hagynak a lélekben. Később is ajánlatos a kevéssel beérés, most pedig elhibázott jóakarat volna a gyermeket folyton újabb és újabb környezetbe hurcolni, hogy látkörét tágítsuk. Sokféle ismeret helyett a keveset igyekezzünk mélyen meggyökereztetni, feledhetetlenné tenni; a ház. az udvar és a kert teljesen kielégítheti a gyermek érdeklődését, legfeljebb az erdőbe vigyük el egyszer-egyszer, ha lehetséges. Mesélés közben elkerülhetetlen, hogy az erdőről szó ne essék : hadd lássa azt is színről-színre, hogy némi fogalma legyen róla. Az élettelen természet — a talaj, a kövek, ásványok — s a természeti tünemények nem érdeklik még ebben a korban a gyermeket. Legfeljebb a csapadék s a légköri tünemények kerülnek szóba ; az eső, a szél, az éjtszaka és a nappal váltakozása leköthetik figyelmét, kivált, ha megfelelő meseköntösben közelebbről megismerkedik velük. Talán helyénvaló, ha már itt kiemelem, hogy fölösleges a természet szépségét idegenvezető módjára dicsérgetni a gyermek előtt; annál inkább, mert ebben a korban még nem tud különbséget tenni a szép és rút között. De később sincs erre szükség ; legfeljebb arról lehet szó, hogy legyőzzük a gyermek ellenszenvét olvan állatok irányában, amelyeket általában rútnak, utálatosnak tartanak, amilyen pl. a hernyó, a béka, az egér. Mikor a gyermek átlépi az iskola küszöbét, új korszaka kezdődik életének. Az alkalmi ismeretgyüjtést fölváltja a rendszeres tanulás ; gondtalan világába bekopogtat egy kemény szó : a kötelesség. A szülő természetismertető munkája most már az iskola-kijelölte nyomokon haladhat, ám fölöslegessé most sem válik, s a muló esztendőkkel inkább nehezebb lesz, mint könnyebb, bár az iskola a betű csodavilágának megnyitásával képessé teszi a gyermeket arra, hogy a betűk vezetésével, a maga erejéből gyarapíthassa ismereteit. Ez a csodavilág, mihelyt a gyermek teljesen meghódította, s az olvasás nem fáradság többé számára, hanem gyönyör, gyakran ellenállhatatlan vonzóerőt gyakorol reá. Az iskolás-kort megelőző esztendők nevelésének nagy eredménye, ha a gyermek ezekben a könyv-mámoros időkben sem szakad el a természettől és tovább folytatja természet-megfigyeléseit. Az életnek az iskolábalépéssel kezdődő fejezete, a gyermekkor, hat esztendőt ölel föl és a serdülő korba vezet át. Azt talán fölösleges hangsúlyozni, hogy e korszakok között nincs éles határ : senki sem válik máról-holnapra kisdedből gyermekké s ebből ifjúvá. Lassú,