Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1938

11 Falusi szülőnek nem kell messzire menni megfigyelési anyagért; közvetlen-közeiében ezerféle megbeszélni való kínálkozik, s minthogy rendesen némi kertészeti, mezőgazdasági szakismerettel és gyakorlattal is rendelkezik, helyzete minden tekintetben jobb, mint városi szülő­társáé. Ez szegény boldog, ha gyermekével naponta egy-két órát sétál­hat valamelyik játszótéren vagy sétányon, s ha ládikákból kertet vará­zsolhat az erkélyre és az ablakokba. Am a gyermek ebben a szükreszabott „természet"-ben is előáll kérdéseivel, s ezekre a szülőnek felelnie kell, ha nem akarja, hogy a kettejük közti meleg viszonv fokozatosan elhidegüljön, s gyermeke mást tüntessen ki bizalmával. Egyik ..miért" a másik után következik ; a gyermek telhetetlen a kérdezősködésben, s némelyik kérdése bizony próbára teszi a szülő találékonyságát. Miért esik az eső ? Miért van a lónak négy lába ? Miért nincs az embernek is annvi ? Nehéz volna a szülők könnyebbségére minta kérdés-felelet-soroza­tot szerkeszteni s nem is vezetne célhoz, mert a válaszoknak a gyer­mekhez és a körülményekhez kell alkalmazkodniok ; általában mégis a következőkre kell figyelnie a szülőnek : A kisdedkorban (2—6 év) levő gyermeknek nem adhatunk szak­szerű magyarázatokat, de légből kapott mesékkel sem elégíthetjük ki érdeklődését. A szülő nevelői érzéke és szaktudása fogja a határt meg­szabni, meddig mehet el a dolgok és folyamatok megértetésében. Mint­hogy a gyermeki lelket ebben a korban az érzelmek uralma jellemzi, értelmi nevelés helyett fontosabb a lélek érzelmi tartalmának irányí­tása és fejlesztése : a Teremtő iránti áhítat, a szülők tisztelete, minden élet megbecsülése, könyörületesség, önfeláldozás — ezek azok az érzel­mek, amelyeket felkelthetünk a kisded lelkében a természettel való foglalkozás közben. De ne magyarázatokkal, ne szóval igyekezzünk erre. A gyermeknek észrevétlenül, gyakorlatilag, játékai, foglalkozása közben, önmagából kell szert tenni ráiuk. A szónak csak hangulatkeltő, aláfestő, rögzítő szerepe lehet, legalkalmasabban a pillanat hatása alatt kitalált s mindig a gyermekre vonatkoztatott apró történetkék alakjában. 1 Milyen lehet az a foglalkozás, amelyre gondolunk ? Mindenesetre teljesen önkéntes, a kényszer legkisebb nyoma nélkül. Helyét, tartal­mát mindig a körülmények, a gyermek hangulata szabják meg. Tár­gya : növények és állatok gondozása életük megfigyelése, s a meg­figyelések alapián játékos utánzása. Közvetlen, testi érintkezés ebben a korban inkább csak növényekkel ajánlható ; az állatok harapnak, karmolnak, vagy súlyos fertőző betegségeket terjeszthetnek ; másrészt a kisdedkorban lévő gyermek nem tud még állatokkal bánni, s az álla­tokkal való játéka föltétlenül állatkínzássá fajul. Az állatokat kellő távolságból és mindig felügyelet mellett figyelje ; így nyugodtan meg­engedhetjük, hogy ő adjon enni a cicának, a baromfinak, hogy elgyö­nyörködjék a kis csikó pajzán ficánkolásában ; de játékszernek ne adjunk eleven állatot. Sokkal megfelelőbbek erre a célra a játék-álla­1 Ajánlom „minta" gyanánt a következő könyveket : Apróbb gyermekmesék Gyulai Pál verseivel. Benedek Elek : Apa mesél U. az : így volt, mese volt U. az : Itt a vége, fuss el véle. Bezerédj Amália : Flóri könyve. Gegus Ida : Az én meséskönyvem. Holló Sári': Pöröl a ládika. Móricz Zsigmond : Boldog világ.

Next

/
Thumbnails
Contents