Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1940
5 nemcsak egyesített, hanem közös érdekből adódó közös boldogulásra is vezetett. Hazánk földjét tehát kezdet óta néprajzi tarkaság jellemezte. Ám a múltban, a szenlistváni gondolat jegyében vezetett kormányzás ezeket a különféle népeket magyarokká lette. Nevük, sokszor nyelvük, szokásuk idegen volt, de érzésük magyar. Gondoljunk a ruténekre, a gens fidelissimára. Gondoljunk a szabadságharc felvidéki kormánybiztosaira, akik nem tudtak magyarul. Gondoljunk Zrínyire, aki a gráci kollégium anyakönyvébe így írta be a nevét: comes a Zrin, Hungarus. Gondoljunk Damjanics, Knézics, Leiningen, Pöltenberg, Kapisztrán Szent János stb. idegen nevü és fajú, de érzésben magyar eleinkre. Ma új feladatok várnak a magyarság államajkoló képességeire, a felelős tényezők államvezető bölcsességére. Visszakerüllek tót, rutén, román, német, szerb testvéreink. A feladat kettős: biztosítani kell egyrészt a magyarság vezetőszerepéi, másrészt a békés, építő együttműködést az itt élő népekkel. A Dunavölgyének, másképpen Kárpátmedencének földrajzi, gazdasági és stratégiai egysége adva van. Amit még meg kell valósítani: az a szellemi egység, a lelki összetartozás tudatának az elmélyítése. Ezt azonban csak határozott világnézettel lehet megteremteni. Ami a magyarság vezetőhelyét illeti, az éppen a2 államfenntartó képességein alapul. Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy a szlávok előbb laktak hazánk földjén, mint a magyarok. Az itt élő népek közt a vezetés tehát őket illetné meg. Ám az ellenvetés megdől azonnal, ha arra gondo Ilink, hogy sem a tótok, sem a rutének, sem a szerbek sohasem tudtak ilt államot alkotni. Hogy azonban a magyarság vezető szerepét betölthesse, előbb közelebbi faladatokat kell megoldanunk. Anyagilag erőssé kell tennünk a magyart, kultúráját emelnünk, nemzeti sajátságait kiművelnünk, kereszténységében megszilárdítanunk. Egészségesebb közszellemet kell teremtenünk, a külföld majmolása, az idegen eszméknek a magyar talajba való átültetése helyett a magyar géniuszt kell kifejtenünk, hogy beteljesedjék az Isten elgondolása a magyarságról. A népi politikának ezek volnának a legsürgősebb tennivalói. Ezzel nem akarjuk leértékelni a nemzetiségeket. Sőt Szent István szellemében, (Zrínyi és Széchenyi is ezt hirdették!) valljuk, hogy minden népnek joga van a boldogsághoz, sőt kötelessége azt keresni és megvalósítani a maga módján, a maga természetes adollságaival. A népek kórusában Isten nekik is szánt megfelelő helyet! Laudate Dominum omnes gentes... laudale cura omnes populi! Nem sértjük tehát emberi értéküket, de mivel vendégnépek, jogi helyzetük is csak az lehet, ami, a vendégé! Megbecsüljük őket, de vigyázunk, hogy hasznára és ne kárára legyenek állami létünknek. A felszabadulás lázában írta Mécs László igen helyesen:
