Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1940

A szentistváni eszme. Gyakran hallani, hogy Szent István 900 évvel ezelőtt nemcsak lefektette a magyar állam alapjait, hanem állameszméjével, — melyet szentistváni gondolatnak nevezünk, — a magyar nemzetpolitika mindenkori céljait is kitűzte. Ezt a speciálisan szentistváni gondolatot szeretnők megvilágítani. Rámutatunk azokra a forrásokra, amelyekből fakadt és táplálkozott, valamint azokra' a feladatokra, amelyek a szentistváni gondolat alapján megvalósításra várnak, hogy újabb ezer évre biztosítsák a magyar állam jövőjét. Vajkot 5 éves korában megkeresztelték. A keresztségben az István nevet kapta. Félig pogány, félig keresztény környezetben nő fel. Amint növekszik, összeütközésbe kerül benne a pogány és keresztény világnézet, a régi és az 4j, a Kelet és a Nyugat. Ez az összeütközés azonban nem vezet katasztrófára, de nein is teszi egyoldalúvá. A pogány és keresztény életfelfogásból adódó ellentéteket iszintétikus természete szerencsésen egybefoglalja. A keleti ősöktől tetterőt, harciasságot, de legfőképpen hódító és szervező hajlamot örökölt. A kereszténységtől a kor uralkodó eszméjét, az egyetemesség gondolatát, a középkori universalitás eszméjét, amely a keresztény népek testvéri közösségét hirdette egy világbirodalom keretében. Ennek a gondolatnak és ezeknek a hajlamoknak birtokában valósítja meg a honalapítás és államszervezés emberfeletti munkáját. Ezek magyarázzák meg Szent István országának létrejöttét és ezeréves fennállását, de ezek adnak egyszersmind útbaigazítást az államvezetés további munkájára is. Szent István szívesen látta az idegenből jött papokat, lovagokat, vitézeket, kézműveseket, kereskedőket, mert »nagy ha szon vagyon bennük; különb-különféle szót és szokásokat, fegyvert és tudományt hoznak magukkal s ez minden országnak ékességére szolgál; gyenge és törékeny az egynyelvű és egyerkölcsű ország, adj hát nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt lakoznának.® A szent király szavaiból kicsendül a népeket hódító és a maga előnyére szervező magyar, valamint az idegeneknek és jövevényeknek ellátást és emberséges bánásmódot biztosító keresztény bölcsessége. Amint gondolkozott, akként cselekedett. Országa birodalom volt, mely különféle népeket egyesített, de