Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1938

Üdvözlet a Felvidék magyar iskoláinak. Húsz esztendő szörnyű ciklopsz-fala omlott le közöttünk és ti visszatértetek testvér magyar iskolák ! Boldogan nyújthatjuk felétek testvér-jobbunkat, hogy e kézszorítással kifejezzük irántatok érzett nagyrabecsülésünket és közös munkára meghívjunk Titeket. A 20 éves rabság alatt féltő aggódással gondoltunk reátok és sorsotokra Lesz-e annyi életerőtök, hogy az ellenség fojtogatásait kibírjátok? Lesz-e annyi hajtóerő tanáraitokban és tanítóitokban, hogy ellenséges indulat, anyagi érdek, és bomlasztó hatások ellenére is fenntartsák az ifjúságban a szabad magyar hazába való visszatérés hitét és reményét ? Visszatérésetek dicsőséges ünnepei alatt boldogító megnyugvás és a tisztelet érzése töltött el bennünket kitartó, önfeláldozó és hősies munkátok iránt, A visszatért millió magyar kitörő öröme és az ifjúságnak a vajúdás idején tanúsított hősi magatartása a legfényesebb bizonyítéka a ti szívós, csendes kötelességteljesítéseteknek a magyar haza iránt, Bebizonyítottátok, hogy ifjúságotok kezeitek alatt szívében, lelkében megmaradt magyarnak. Ezért meghajtjuk előttetek az elismerés zászlaját és örömmel ragadjuk meg jobbotokat a további közös munkára. Mert a munka nincs befejezve, sőt fokozott mértékben vár reánk. A magyar nemzet trianoni katasztrófája és az elnyomatás 20 éves kálváriája tisztítólag hatott a nemzeti közszellemre. Rávilágított a múlt sok mulasztására és hiányára. Úgy látjuk, két fontos feladatot kell testvéri együttműködéssel megoldanunk : Szent István birodalmának minden állampolgárában l)a nemzeti 2) a szociálisközösség tudatát megszilárdítani. Súlyos feladatok várnak Rátok és ránk. Tudjuk, hogy nem érintetlen földbe kell magot hintenetek. Rosszul müveit földbe kell vasekével újra szántanotok. Ki kell gyomlálnotok, idegen hatások durva giz-gazát, hogy a talaj a magyar gondolat, a magyar eszme termőföldje legyen. „A kisebbségi szellemiség távolodása, elkülönülése, sokszor ellentétessége a magyarországi magyar szellemiséggel szemben olyan komoly tény, amelyet nem lehet, nem is szabad figyelmen kivül hagyni." — (Makkai.) Ennek a távolodásnak, ellentétnek a megszüntetése vár Rátok és ránk. A hazatérés első mámoros öröme után ez a legelső feladatunk. Hogy ami az örömnek ösztönösen (mert vérségi alapon) kirobbanó hatalmas diadalíve volt, most a tudatosság erős ércpillérjeivel támasztassék alá. A cél: egységes nemzeti közösség. Az eszköz: a tanító személyisége, aki alázatos szolgául adja oda magát, képességeit a köznek. Akinek minden kis egyéni életkérdése fölött töretlenül áll a magyar életideál. A hely: az iskola, amely az életre nevel, nem abban az értelemben ugyan, hogy gyakorlati, tehát rögtön használható ismereteket ad, hanem kifejleszti az egyéniség5