Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1938

gyet mászhattunk. A vacsorát az ottani szállodában költöttük el kellemes együttlétben, az asztali zenét a kassai premontrei gimnázium VII. oszt. növendékei szolgáltatták, kik a közeli asztalon fogyasztották ennivalójukat, ők u. i. az egész napot a Bankón töltötték. 18-án fájó szívvel mondtunk búcsút Kassának és a Felvidéknek és a 11 órai vonattal Hidasnémetin, Szerencsen át Debrecenbe érkeztünk, kedves szüleink ölelő karjaiba, kik boldogan szorítottak szívükhöz, hisz 5 és fél napig nem láttak I Volt kérdezősködés, volt mesélés. Sokat láttunk, tapasztaltunk, történelmi és művészettörténelmi, föld- és néprajzi, ásvány- és növénytani ismereteink bővültek. Megszerettük a Felvidék barátságos népét, hisz mindenütt szivesen, nagy előzékenységgel fogadtak. Hálát adtunk a jó Istennek a kedvező időért és hogy minden bajtól megóvott. Hálát kedves szüleinknek, kik anyagi áldozatokkal tették lehetővé e kirándulását és köszönettel tartozunk kísérő tanárainknak, különösen Nemes Mária Albertina tiszt, nővérnek, ki lankadatlan buzgalommal készítette elő e kirándulást, ki 3 héten át levelezett a szállás, ellátás, autóbuszok stb. ügyében. E szép és felejthetetlen felvidéki utunkon kivül felkerestük még októberben kedves városunkat: Egert is, hol a régi, már jólismert, testvéri szeretettel fogadtak. Elzarándokoltunk a minden magyar lány lelkét büszkeséggel eltöltő hősi emlékű várhoz, majd a nagy iró, Gárdonyi sírjához, újra élveztük a székesegyház fenséges szépségét és a nagyhírű liceum pazar értékeit. De sajnos, a filléres vonat már indult is velünk hazafelé és mi búcsút intve kedves városunknak, egy szép nap emlékével értünk haza otthonunkba. Május 18.án részt vettünk Budapesten a Kat. Nagygyűlés ünnepélyes megnyitásán és az ifjú'ág közös szt. áldozásán a Hősök terén és emlékeztünk, több, : újra átéltük az elmúlt év felejthetetlen Eucharisztikus Kongresszusát. Hálát adtunk a Magyarok Istenének, hogy az Euchaiisztia és Sz. István évében oly kegyesen tekintett reánk és gazdagon árasztotta reánk áldásait nemcsak lelkiekben, hanem drága magyar hazánk egyrészének visszacsatolásával is. Legyen szent kegyelme velünk továbbra is és segítsen, vezéreljen a magyar sors nehéz, de hivatásszerű életútján ! Hogy mindannyian, kicsik és nagyok, egyaránt élvezhessük a természet felfrissítő szépségét és az együttes kirándulás örömeit, mint minden évben, úgy most is, megrendeztük az egész napos guthi kirándulást, mely a hűvös, esős napok miatt már nagyon kétségessé vált, de azután mégis várakozáson felül jól sikerült. A kellemcsen eltöltött napról Bátorfy Klára IV. o. tanuló így emlékezett meg : Pár nap óta nagy sürgés forgás van a Svetits intézetben. Mindenki kíváncsian kérdezi: vájjon mi készül itt ? Az udvarban buksi leányfejek bújnak össze, sugnak-búgnak, majd felkacagnak, idegesen, kézzellábbal hadonásznak. Végre megkapjuk a számunkra oly nagy megkönynyebbülést jelentő feleletet: „Guthra megyünk kirándulni." Még mindig kételkedve, egy páran megkérdezzük : „Csakugyan...? Mégis.,.? De egész biztosan megyünk?" Igen! Igen! Megyünk! Másnap már vártak bennünket a lányok, hátizsákokkal, pokrócokkal, táskákkal, székekkel felszerelve. Nagy örömmel indultunk a fatelepi állomásra, hogy onnan Guthra mehessünk. A nagy távolsággal hamarosan megbirkóztunk. Cso30